H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)
Görföl Tamás – Zsebők Sándor – Tóth Mária: Adatok Porva emlősfaunájához a 2008. évi Biodiverzitás Nap alapján
A Veszprém megyére vonatkozó korábbi munkák (pl. BARTA 1996, ILOSVAY & SZÍTTA 1980, PETRÓCZI 1996) és a vadgazdálkodási teríték, ill. állománybecslési adatok (CSÁNYI 2009) alapján a megye emlősökben gazdag, mivel a viszonylag nagy kiterjedésű erdőségek, kisebb-nagyobb mezőgazdasági területek és vizes élőhelyek kedvező élő- és táplálkozóhelyet jelentenek számukra. A párosujjú patások közül országos szinten is kiemelkedő az itt élő gímszarvas (Cervus elaphus) és vaddisznó (Sus scrofa) állomány, a ragadozók közül pedig a vörös rókán (Vulpes vulpes) kívül nyomon követik a nyest {Martes foina), a nyuszt (Martes martes), az európai borz {Meies meles) és az eurázsiai menyét (Mustela nivalis) állományának változását is. Az aranysakálok (Canis aureus) számát 2008-ban 11-re becsülték (CSÁNYI 2009). Porva környékéről ILOSVAY & SZÍTTA (1980) erdei cickányt (Sorex araneus), szürke hosszúfülű-denevért (Plecotus austriaeus), nyugati piszedenevért (Barbastella barbastellus), vöröshátú erdeipockot (Myodes glareolus), közönséges kószapockot (Arvieola amphibius), mezei pockot (Microtus arvalis), sárganyakú erdeiegeret {Apodemus flavicollis), házi görényt (Mustela putorius), nyestet és gímszarvast, míg BARTA (1996) nyusztot, hermelint {Mustela erminea), nagy pelét {Glis glis) és mogyorós pelét {Museardinus avellanarius) jelez. A mintavételi terület a Kőris-hegy tövében helyezkedik el. A hegyen két, denevérek szempontjából jelentős barlang is található. A Kőris-hegyi-ördöglik téli és nászidőszaki felmérései során 12 faj [kis patkósdenevér {Rhinolophus hipposideros), közönséges denevér {Myotis myotis), hegyesorrú denevér {Myotis oxygnathus), vízi denevér {Myotis daubentonii), tavi denevér {Myotis dasycneme), horgasszőrű denevér {Myotis nattereri), nagyfülű denevér {Myotis bechsteinii), közönséges/szoprán törpedenevér {Pipistrellus pipistrellus/pygmaeus), közönséges késeidenevér {Eptesieus serotinus), rőt koraidenevér {Nyctalus noctula), barna hosszúfülű-denevér {Plecotus auritus) és nyugati piszedenevér], míg a Futómacskás-víznyelőbarlangnál 15 faj [kis patkósdenevér, közönséges denevér, hegyesorrú denevér, vízi denevér, tavi denevér, horgasszőrű denevér, nagyfülű denevér, nimfadenevér {Myotis alcathoe), Brandt-denevér {Myotis brandtii), szoprán törpedenevér, közönséges/szoprán törpedenevér, rőt koraidenevér, szőröskarú koraidenevér {Nyctalus leisleri), barna hosszúfülű-denevér és nyugati piszedenevér] került elő (PAULOVICS & GÖRFÖL 2007). A mintaterület északi határától néhány száz méterre, a Hódos-ér völgyének egy másik részén 2007. július 15-én végzett hálózás során 7 faj 11 példánya került elő: nimfadenevér, rőt koraidenevér, szőröskarú koraidenevér, közönséges késeidenevér, szoprán törpedenevér, barna hosszúfülű-denevér és szürke hosszúfülű-denevér (PAULOVICS PÉTER szóbeli közlés). Anyag és módszer Az emlősök felmérésére 2008. május 30-31-én került sor. A mintaterületet elsősorban a nagyobb területen is alkalmazható kutatási módszerekkel (élvefogó csapdázás, nyomelemzés és denevérdetektorozás) próbáltuk lefedni, míg a denevérhálót olyan helyre raktuk ki, ahol a denevérek megfogására a legnagyobb eséllyel számíthattunk. Kisemlősök élvefogó csapdázása Egy alkalommal (2008. május 30-31. éjszaka) szürkülettől reggelig csapdáztunk. 80 db élvefogó kisemlős csapdát helyeztünk ki három transzekt mentén, 10 méterenként. Ezek alapvetően a Hódos-érrel párhuzamosan helyezkedtek el. A sekélyen csordogáló patakot 152
