H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Szeőke Kálmán – Ronkay László: A Porvai Biodiverzitás Nap lepkészeti eredményei

A területen észlelt további védett lepkefajok a Carterocephalus palaemon, Pamassius mnemosyne, Lycaena dispar, Aglais urticae, Vanessa atalanta és a Saturnia pyri. Ezek közül leginkább élőhelyspecialista a mocsár- és láprétekhez kötött nagy tűzlepke, míg a kockás busalepke és a kis apollólepke változatos erdőtípusokban és azok szegélyeiben honos. A tápnövényeihez ragaszkodó nagy pávaszem a vad- és termesztett gyümölcsfák és dió állományait követve országszerte elterjedt, hasonlóképpen a csalánféléket fogyasztó kis rókalepkéhez és admirálislepkéhez, az utóbbi három faj természetes élőhelyein sokszor ritkább, mint emberi települések környékén és művelt területeken. A magas fajszám miatt gyakorlatilag a mintaterület valamennyi élőhelytípusához lehet kisebb-nagyobb fajegyüttest rendelni, ezek felsorolását szükségtelennek ítéljük, és csupán a komolyabb faunisztikai jelentőséggel bíró fajokat tárgyaljuk röviden. Az égeres állományok jellemző fajai közül országosan ritkábbnak vagy szórványosabbnak tekinthetők az Ochropacha duplaris, Acronicta cuspis, Acronicta leporina fajok. Meg kell jegyezni, hogy mindhárom faj több élőhelyén, így elsősorban az ország nyugati-délnyugati és északkeleti területein sokkal gyakoribb, mint a Bakonyban. A fűz-nyár ligeterdők fajai közül mindenképpen említésre érdemes a Stegania cararia, mely a hetvenes években még csak az ország határmenti területein bukkant fel, igen lokálisan és szórványosan. Azóta is csak lassan terjedt a medence belső területei felé, bakonyi adata kifejezetten jelentős. A legtöbb faunisztikai érdekességet a nemorális jellegű, elsősorban hegyi bükkösökhöz kötődő faunaelemek között találjuk, melyek jól mutatják a Keleti-Bakony magas vonulatának hegyvidéki jellegét: Dysstroma truncata, Ecliptoptera capitata, Eupithecia egenaria, Eupithecia immundata, Pasiphila chloerata, Shargacucullia prenanthis, Trisateles emortualis. Láperdők, patakmenti ligeterdők szórványosan, bár egyes élőhelyeiken nagyobb egyedszámban előforduló fajai a Cepphis advenaria, Diarsia florida és a Naenia typica. Hazai faunisztikai munkákban a Diarsia florida igen ritkán szerepel, részben a Diarsia rubi fajjal való összetéveszthetősége, részben igen lokális volta miatt. Jelen ismereteink szerint sokkal jobban kötődik bizonyos lápos élőhelyekhez, mint közeli rokona, de élőhelyein kifejezetten gyakori; nagyobb mocsárvidékeink intenzívebb kutatása bizonnyal még számos eddig ismeretlen új élőhelyének felfedezését fogja eredményezni. Az altoherbosa elemek közül a hegyi patakvölgyek, magaskórósok két jellegzetes, Magyarországon mindenekelőtt a magas középhegységi élőhelyekről ismert fajt említhetünk, ezek az Euphyia unangulata és az Eupithecia satyrata. A melegebb, de viszonylag nedves erdők, bokorerdők ritka és kevéssé ismert elterjedésű állata a Chloroclysta siterata, míg a szárazabb bokros erdőszegélyek, bozótosok ritkább fajai az Itame wauaria és az Eupithecia plumbeolata; a gyepes élőhelyekre jellemző faunában kiemelésre érdemes állattal a Biodiverzitás Nap ideje alatt nem találkoztunk. A vizsgálatok során észlelt fajok jegyzéke MICROLEPIDOPTERA INCURVARIIDAE - Ércfényű virágmolyfélék Incurvaria oehlmanniella (Hübner, 1796) - áfonyás virágmoly 123