H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Szeőke Kálmán – Ronkay László: A Porvai Biodiverzitás Nap lepkészeti eredményei

zül talán ez a leginkább meghökkentő: ma már egyre határozottabban kijelenthető, hogy a nappali lepkék valójában „molyok", és egy egészen korai leágazást képviselnek, a Thyrididae család rokonsági körében. A második nagy változás a korábbi Geometroidea családsorozat kettéosztása, Geometroidea és Drepanoidea főcsoportokra, melyek rokonsága közel sem annyira szoros, mint azt a korábbi koncepció sugallta. A Drepanoidea családsorozatba két hazai család tartozik, a Drepanidae és a Thyatiridae, ezek rangját több szerző is eltérő módon értékeli, de rokonságukat egyértelműnek ítéli. A harmadik, első hallásra szintén fölöttébb meglepő változás a Noctuoidea családsorozat belső felosztása. A családsorozatot két fő ág képviseli, a Notodontidae (benne a Thaumetopoeinae) és a Noctuidae, melybe legalábbis tág értelemben, minden korábban külön tárgyalt család beletartozik. A Noctuidae s.l. családot a szisztematikusok vagy egyben tartják, vagy különbözőképpen bontják, de távolról sem a korábban önállónak tartott csoportok mentén: a legtöbb szerző három családot különít el (Nolidae, Erebidae ( = Catocalidae, Calpidae) és Noctuidae), és ebben a felosztásban a tágan értelmezett medvelepkék és gyapjaslepkék mind az Erebidae család egy alcsaládját képezik! Megvitatás A molylepkefauna jellemzése A zárt erdőzóna uralkodó fafajai a tölgyek voltak. A főleg tölgyön (Quercus spp.) élő molylepkefajok, mint a Tischeria ekebladella, Caloptilia alchimiella, Tortrix viridana, Ancylis mitterbacheriana, Gypsonoma sociana, Ptycholoma lecheana, Trachonitis cristella előfordulása és nagyobb példányszáma is ezt igazolja. Ugyanakkor a patakparti erdőtársulás uralkodó fafaja az enyves éger (Alnus glutinosa) volt. Ennek megfelelően égeren élő molylepkefajok is képviseltették magukat a gyűjtött anyagban, ezek a Prays fraxinella, Epinotia trigonella, Synanthedon spheciformis. A kijelölt vizsgálati területen fenyőállomány nem fordult elő, de az innen néhány száz méterre levő erdeifenyves (Pinus silvestris) irányából, több fenyőn élő nagylepkefaj mellett, néhány fenyőfogyasztó molylepkefaj (Cydia conicolana, Epinotia tedella, Dioryctria abietella) is megjelent a fényen. A Triaxomera fulvimitrella, Monopis monachella, Euplocamus anthracinalis fajok korhadékban, korhadó fán fejlődő gombákban élnek. Ezek a fajok döntően a zártabb erdőtársulásokhoz kötődnek. A terület mozaikos jellegét a nedvesebb és szárazabb nyílt élőhelyek váltakozása is kiemeli. Jellemzően nedves élőhelyek és társulások említésre érdemes molylepkefajai az Incurvaria oehlmanniella, Anthophila fabriciana, Schwammerdamia caesiella, Loxoterna lacunana, Loxoterna rividana, Dichomeris ustalella, Pleuroptya mralis, Eudonia trunicolela, Phlyctaenia coronata, Paratalanta hyalinalis, Perinephela lancealis, Udea accolalis, Crambus periella, Chilo phragmitellus. A mintaterület szárazabb élőhelyekhez kötődő molylepkefajai az Elachista argentella, Aphelia paleana, Agapeta hamana, Aphelia viburnana, Clepsis pallidana, Capperia trichodactyla, Crambus lathoniellus, Chrysocrambus craterella, Anerastia lotella, Homeosoma sinuellum és a Loxostege sticticalis. 121