H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

A hegyoldalakon elterebélyesedő cserszömörcén (Cotinus cogygria) fejlődő cserszömörcebagoly (Eutelia adulatrix) imágói rendszeresen repültek a fénycsapdába és a lepedőre egyaránt. A ritka csalánbagoly (Abrostola agnorista) hazai elterjedése nem kellően tisztázott. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a terepen a rokon fajoktól való elkülönítése nagy fajismeretet és gyakorlatot feltételez. Hernyójának tápnövénye, a falgyom (Parietaria officinalis) foltjaiban kisszámú megfigyelés történik. A Barta-réten egy alkalommal egy példánya repült a lepedőre. A csarabos-fésűsbagoly (Xestia castanea) a Balaton-felvidéken és a Bakonyban elszórtan fordul elő. Hernyójának tápnövénye elsősorban a csarab (Calluna vulgaris), de megfigyelték a tyúkhúron (Stellaria media) is. A sok évtizeddel ezelőtt mezőgazdasági kártevőnek tartott galagonya-fehérlepke (Aporia crataegi) fajból napjainkra „éppen hogy létező" népessége maradt. A Balaton-felvidék több pontján (pl. Fövenyes, Balatonfüred) rendszeresen megtalálható. Pécselyen egy alkalommal sikerült egy példányát megfigyelni. A Barta-réten igen magas a nagy nedvességigényű fajok jelenléte. A nedves élőhelyekre jellemző fajok: a békalencsemoly (Cataclysta lemnata), a hegyesszárnyú tűzmoly (Sclerocona acutella), a sásrágó tűzmoly (Nascia cilialis), a csíkos nádfúrómoly (Chilophragmitella), az aranyszínű nádlevélmoly (Calamotropha aureliella), a fehérhátú tükrösmoly (Hedya salicella), a lándzsás szittyómoly (Bactra lancealana), a zsoltinabagoly (Acosmetia caliginosa), a mocsári medvelepke (Thumatha senex), a fűzfaszövő (Leucoma Salicis), a háromjegyű araszoló (Eilicrinia trinotata), a ligeti araszoló (Perizoma lugdunaria), a csontszínű lápibagoly (Chortodes extrema), a szürkésfehér fűbagoly (Chortodes morrisii), a változékony sásbagoly (Chortodes pygmina), a kétpettyes nádibagoly (Archanara geminipuncta), a barnásszürke nádibagoly (Archanara sparganii), a kormos lápibagoly (Athetis pallustris), a fényesszárnyú lápibagoly (Athetis lepigone), a barna lápibagoly (Hydraecia micacea), a mocsári dudvabagoly (Eacanobia splendens), a vörös rétibagoly (Mythimna pudorina), a szalmaszínű rétibagoly (Mythimna straminea), a lápi lándzsásbagoly (Setina buettneri), a lándzsás lápibagoly (Senta flammea), a kockás ezüstbagoly (Plusia festucae), az óriás nádibagoly (Rhizedra lutosa). A meleg domb- és hegyoldalakat kedvelő szélessávú araszolót (Crocallis tusciaria) Magyarországon a Dunántúl és az Északi-középhegység több pontján gyűjtötték. Repülési ideje augusztus-szeptember. A mesterséges fényre gyengén repül. Annak ellenére, hogy tápnövénye, a kökény (Prunus spinosa) a környéken gyakori, a lepkét csak egy alkalommal gyűjtötte a fénycsapda. A száraz hegyoldalakon több felé találkozhatunk a borókával (Juniperus communis). Az ősz boróka-araszoló (Thera juniperata) október legvégén repült szép számban a csapdába. A közelben nem találtam borókát, de elképzelhető, hogy a lepke a nálunk nem őshonos és a kertekbe ültetett borókákon is megél. Pécselyen meglehetősen rendezettek a gyümölcsöskertek. Valószínűleg ez lehet az oka az elhanyagolt gyümölcsösöket kedvelő pajzstetűfaló bagoly (Calymnia communimacula) alacsony egyedszámának. Csak a fénycsapda gyűjtötte elenyésző számú példányát. A zöldfényű aranybagoly (Diachrysia chrysitis) vizsgálata során Kostrowicki leválasztott egy fajt melynek a barna keresztsávja két folttá zsugorodott és elnevezte D. tutti-nak. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy Közép-Európában nem él a tutti, hanem helyette a sárgafényű aranybagoly (Diachrysia stenochrysis) található.