H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)
LŐRINCZI GÁBOR: Hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) fajösszetétele és diverzitása Litér környéki szubmediterrán élőhelyeken
60% KSZ MSZ USZ KL ML UL KF MF 1. ábra. A hangyák faj- és egyedszáma az egyes élőhelyeken az összfajszám, ill. összegyedszám százalékában kifejezve. Jelölések: KSZ - Külső-hegy, sziklagyep; MSZ - Mogyorós-hegy, sziklagyep; USZ - Ugri-hegy, sziklagyep; KL - Külső-hegy, lejtősztyepp; ML - Mogyorós-hegy, lejtősztyepp; UL - Ugri-hegy, lejtősztyepp; KF - Külső-hegy, fenyves; MF - Mogyorós-hegy, fenyves. Három faj, a M. structor, F. pratensis és a. F. cunicularia egyedei az összes gyepterületen (tehát mind a sziklagyepeken, mind a lejtősztyeppeken) jelen voltak, noha sok helyen csak egészen kis egyedszámban. Közülük a F. pratensis volt az, amelynek egyedei a fenyvesekből származó csapdákból is előkerültek, így ez a faj volt az egyetlen, amely mind a nyolc élőhelyen képviseltette magát (2. táblázat). A különböző területek azonos élőhelyei közötti hasonlóság a közös fajok száma és legkisebb relatív gyakorisága alapján összességében közepesnek mondható (3. táblázat). Legkisebb a hasonlóság a sziklagyepek között, a legnagyobb pedig a három különböző terület lejtősztyeppjei között. Az egyes élőhelyek diverzitási és egyenletességei értékeit (4. táblázat), valamint diverzitási profiljait (2. ábra) összehasonlítva megállapítható, hogy bár a lejtősztyeppek hangyaközösségei diverzitási struktúrájukat tekintve is igen hasonlóak, a L. paralienus rendkívül magas egyedszáma és dominanciája miatt a legkisebb diverzitás és egyenletesség is ezekre az élőhelyekre jellemző. Szignifikánsan magasabb diverzitási értékek (5. táblázat), és nagyobb egyenletesség jellemzi a fenyveseket, valamint a sziklagyepek többségét, ahol a L. paralienus nem, vagy csak egészen kis egyedszámban volt jelen. Legnagyobb a diverzitás a Mogyorós-hegy fenyvesében, az itt kialakuló közösség mind a ritka (vagyis a kis egyedszámmal előkerült), mind pedig a tömeges fajok tekintetében diverzebbnek bizonyult a többi élőhelynél (2. ábra).
