H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)

KUTASI CSABA – SZÉL GYŐZŐ: A Pterostichus melas (Creutzer, 1799), a P. hungaricus (Dejean, 1828) és a P. incommodus Schaum, 1858 előfordulása a Bakonyban

A Bakonyban a három faj közül a P. melas fordul elő a legnagyobb számban, melyet CSÍKI (1946) is domb-és hegyvidékeink gyakori lakójaként említ. HURKA (1996) szerint e faj a mérsékelten száraz, illetve mérsékelten nedves élőhelyeken, sztyepperdőkben, ligetes er­dőkben, legelőkön fordul elő, a sík-és hegyvidéken egyaránt. Tapasztalataink szerint a Bakonyban sokféle száraz és nedves élőhelyen megtalálható. Előkerült lejtősztyeppben, löszgyepben, legelőerdőben, felhagyott almaültetvényben, töl­gyesben, homokbányában tenyésző nyárasban, bükkösben, vízparton, lápréten és vízparti sásosban egyaránt. A futóbogár-együttes domináns faja volt kiszáradó lápréteken a Kab-he­gyen (KUTASI 2004), valamint Hárskúton 500 méter tengerszintfeletti magasságban, felha­gyott almaültetvényben. A Balaton-felvidéken Kővágóörsön végzett talajcsapdázással az általunk vizsgált összes élőhelyen előkerült. A gyűjtéseket az alábbi habitatokban végeztünk: száraz gyep, ligetes fenyves, tölgyes tisztás borókással, cseres-tölgyes, forrás partja, felhagyott homokbánya: füzes-nyáras. Ez utóbbi élőhelyen és a ligetes fenyvesben domináns egyedszámban fordult elő. A cseres-tölgyes több pontján is vettünk mintákat, mindenütt a félbordás szélesfutó (Abax parallelepipedus) volt a domináns faj. A településhez közelebb eső, nedvesebb, dú­sabb aljnövényzetű tölgyesben a fényes gyászfutó (Pterostichus melas) a félbordás széles­futóval (Abax parallelepipedus) csaknem azonos dominanciával volt jelen (40 %), míg má­sutt csak néhány példányt gyűjtöttünk belőle. 60 70 80 90 00 10 20 70 80 90 1. ábra: A Pterostichus. melas (%), P. hungaricus (-ù) és a P. incommodus előfordulása a Bakonyban.

Next

/
Thumbnails
Contents