H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)

ABONYI ANDRÁS – KRASZNAI ENIKŐ – KOVÁCS KATA – PADISÁK JUDIT: Az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii Lankester, 1880) magyarországi előfordulása

Megbeszélés A C. sowerbii újbóli magyarországi detektálása várható volt, figyelembe véve, hogy a környező országokból az elmúlt években is jelezték a faj előfordulását. A Duna szlovákiai szakaszán korábbi megfigyelések is alátámasztják a faj előfordulását, mind a Dunából, mind a környező bányatavakból (FARKASOVÁ - STLOUKAL 2007). Számos irodalom bányatavakban említi a fajt (ARBACIAUSKAS - LESUTIENÈ 2005, FARKASOVÁ - STLOUKAL 2007). Irodalmak foglalkoznak a medúza-forma kialakulásának hőmérsékletfüggésével (ARBACIAUSKAS - LESUTIENÈ 2005, FARKASOVÁ - STLOUKAL 2007, PÉREZ-BOTE et al. 2006), a faj terjedését pedig a globális melegedés következményeként is említik (ARBACIAUSKAS LESUTIENÈ 2005). Az egyre gyakoribbá váló monitorozás, ill. térképezés miatt várható, hogy a faj egyre több lelőhelyről kerül elő. BUCHERT (1960) publikációja szerint az 1950-es évekbeli előfordulások nagy része folyókra vonatkozott. A publikációk többsége csak a medúza alak előfordulását írja, ugyanakkor feltehetően a faj polip formája szélesebb elterjedtséget mutathat (DUMONT 1994). Az irodalmak többsége nyílt vízen írja le a medúzákat (pl. BOOTHROYD et al. 2002, PÉREZ-BOTE et al. 2006). BOOTHROYD et al. (2002) vertikális vizsgálatai szerint legnagyobb tömegben a felszínen, ARBACIAUSKAS - LESUTIENÈ (2005) megfigyelései alapján kizárólag a felszín közelben fordultak elő. Az egyedek aljzaton történő „pihenésére" több magyarázatot is találhatunk. Egyik lehetséges ok a táplálékszerzési stratégia. DUMONT szerint a faj fő táplálékforrása a halikra, melyhez az egyedek a fenékre ereszkednek, másfelől ezzel kerülhetik el predátoraikat. Emellett beszámol arról, hogy egy mauritániai populációnál az öszszes egyed a fenéken tartózkodott, és ugyanezt tapasztalta a Tanganyika tó 20 m-es mélységében is (DUMONT 1994). A két bányatavunkban talált C. sowerbii egyedek számának becslését megnehezítette a hullámzás, valamint az abdai bányató esetében feltehetően a szél fontos szerepet játszhatott, hogy az egyedek a part közelében voltak megfigyelhetők. A Pisztrángos-tó elnökétől tudjuk, hogy a faj medúzája kb. harmadik éve jelenik meg rendszeresen a tó vizében, évrőlévre növekvő egyedszámmal. Leggyakrabban a délutáni órákban figyelhetők meg, ekkor emelkednek a felszínre. Hazai viszonylatban a faj jelenlegi elterjedése nem ismert, azonban a számos bányatavunk és holtágaink, valamint a Duna csendesebb szakaszai széles elterjedtséget jelenthetnek. A bányatavak kezelőitől, ill. búvároktól származó információk szerint feltehetően további C. sowerbii előfordulási helyek: Lipót, Hegyeshalom, Gyékényes, Zákány, Ortilos, Letenye, Barcs, Esztergom és Ecséd települések környező víztestei (3. ábra). A faj további helyeken való megjelenése várható, az ismeretek hiánya miatt feltérképezésüket a továbbiakban fontosnak tartjuk. A későbbi térképezések során a polip alak keresését több tényező is indokolja: I) nem ismertek a körülmények, melyek hatására a polip-formából medúza alakul ki, II) nem megfelelő körülmények mellett a faj előfordulása ellenére sem fogunk medúza alakot találni. III) a medúza alak előfordulása és detektálása a vízoszlopban függhet a napszaktól, valamint víztestenként változhat.