H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

Öregedési jelenségek. Az imágó-élet második felében - augusztustól szeptember felé egyre több példányon mutatkoznak sérülésből eredő morfológiai hiányosságok: az egyik hátsó láb elvesztése/hiánya, egyik-másik láb végső lábfej-ízének, a csápvégek és a felső és alsó szárny végeinek különböző fokú letöredezése. E folyamat előrehaladására, illetve populációs jelentőségére nincs vizsgálatunk. Fenológia A S. eurasius a magyarországi sáskafajok között viszonylagosan a „korai" fajok közé tartozik. A fogságban, valamint szabadbeli hőmérsékleten (Buda) tartott tojáscsomókból május 10-20. között (1960) keltek ki a lárvák. Csehországban (Mily) 1957-ben már április végén is találhatók voltak fiatal lárvák (MARÁN, 1958). Az évtizedek során összegyűlt, bár szórványos adatok hozzávetőleges képet adnak a magyarországi fenológiai viszonyokról is (4. táblázat). Ezek szerint az első imágók Magyarországon már június első felében megjelenhetnek, de - főként nőstény - L5 példányok még július végén, elvétve augusztus elején is találhatók, különösen az Északi-középhegység keleti felében. Magyarországon e faj imágó-életének csúcs-ideje júliustól augusztus közepéig tart. A mindenkori évjárat időjárási karaktere természetesen módosíthatja a fenológiát; így pl. 2007 nyarának szokatlanul tartósan meleg volta következtében a Budai-hegyekben (230-260 m) már augusztus első felében is csupán nőstény S. eurasius példányok voltak találhatók, de magasabban (Pilis, 630 m) még később (VIII. 20.) is 20 %-nyi hímet lehetett találni. Kísérőfajok, egyedsűrűség A S. eurasius példányokat (is) tartalmazó Orthoptera-együttesek eléggé változatosak. Egy-egy élőhely együttesében általában 6-15, átlagosan 10,2 fajt találtunk (3. táblázat). Figyelemre méltó ezen együttesekben a Magyarországon védett (Saga pedo, Isophya costata, Pararcyptera microptera, etc.) és a hazánkban ritkább fajok (Stauroderus scalaris, Psophus stridulus) jelenléte, amelyek egyben jelzik ezen együttesek/élőhelyek állatföldrajzi, természetvédelmi tekintetben is kiemelkedő, védelemre méltó szerepét. Az együttesek heterogén összetételére utal az állandóbb (az egyes habitatokban legalább 50 %-os konstanciát elérő) fajok kis száma: Leptophyes albovittata, Platycleis albopunctata, Calliptamus italicus, Chorthippus biguttulus, Stenobothrus lineatus, S. eurasius, illetve a 20 % alatti konstanciájú, tehát a véletlenszerűen/esetlegesen együtt-előforduló fajok, amelyek csaknem felét (48,6 %) teszik ki az együtteseknek. Ennek magyarázata az ökológiailag eltérő élőhelyek kis felülete, ezek egymásba ékelődése, mozaikossága, amely akár 24 m-es távolságon belől habitat-módosulást jelent és ennek megfelelően újabb/más fajok jelenlétére ad lehetőséget. Ebben a vonatkozásban még feltűnőbb az azonos helyű és fenológiájú, de különböző évjáratú együttesek akcesszórikus fajainak különbözősége (Budapest/Hármashatár-hegy, Pilisszántó/Pilis). A szóban forgó Orthoptera népességek helyenkénti egyedsűrűségét (abundancia, denzitás) a mintavételi időpontokban 1-5/m

2 közöttire becsültük, amely értékek - tekintettel a S. eurasius viszonylagos koraiságára - a helyileg becsülhető maximum közelében lehettek (az egyedsűrűségi csúcs az egyenesszárnyúak általános május-júniusi kelése folytán e hónapokra tehető). A 3. táblázatban közölt mintavételek mintegy felében az együttesek fajainak dominancia-százalékát ( = a hálózás alkalmával becsült %-os értékek) is felmértük. Ezek-