H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád

HALIDAY (10 faj). A Magyarországon regisztrált orgilin fajok száma 38, amit három génuszba sorolunk: a két nevezett génusz + Keorgilus VAN ACHTERBERG (PAPP 1994, 2005b). A bakonyi 11 orgilin faj a hazai fajok 29 %-a. Várható, hogy elsősorban további Orgilus fajok fognak előkerülni a Bakonyban, bár nem kizárt a hiányzó Charmon ill. Kerorgilus faj felbukkanása. Charmon HALIDAY, 1833 Charmon cruentatus HALIDAY, 1833 - BF: 1 ? : Felsőörs, 1966. 05. 30. PJ; 1 cf: Keszthely, 1979. 07. 06. PJ - ÉB: 1 ¥: Bakonybél: Somhegypuszta, fénycsapda, 1967. 05. 10 - 20. RL; Farkasgyepű: Melico-Fagetum-ban hálózva, 1966. 06. 29. PJ; 1 ?: Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, 1965. 05. 25-31. PJ; 1 cf: Tapolcafő: Kalapács-ér, 1966. 05. 04. PJ - KB: 1 cf: Csatka: Szentkút, 1969. 07. 11. PJ; 1 cf: Dudar: fénycsapda, 1983. 07. 04. - V-VII. Magyarországon gyakori Charmon faj, éjjel (néha tömegesen) fényre repül, ún. ophionoid faj (lásd a Homolobus annulicornis-X). Orgilus HALIDAY, 1833 Orgilus asper TAEGER, 1989 - BF: 1 cf: Keszthely, 1982. 08. 04. VA - VIII. - Jordániából írták le, jelentették Magyarországról (PAPP 1994); további lelőhelyét eddig még nem jegyezték. Orgilus ischnus MARSHALL, 1898 (-0. subtilinigosus PAPP, 1971) - BF: 1 cf: Keszthely, 1909. 07. GyJ - VII. - Hosszú ideig csak Angliából ismertük; TAEGER (1989) derítette ki, hogy taxonómialag helytelenül értelmezett faj. Európa számos országában előfordul. Magam Mongóliából mint új fajt írtam le (O. subtilirugosus néven) osztozva a faj félreértésén (PAPP 1994). BELOKOBYLSKIJ (1998) a keleti Palearktikumból jelentette (Kína, Mongólia, ázsiai Oroszország: Tengermellék). Orgilus leptocephalus (HARTIG, 1838) - KB: 1 cf; Olaszfalu: Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben hálózva, 1964. 08. 26-28. PJ - VIII. - Magyarország leggyakoribb Orgilus faja. A fenyőtoboz kártevő Rhyacionia buoliana DENIS et SCHIFFERMÜLLER (Lep., Tortricidae) hernyójának potenciális fürkésze; a "potenciális" jelzővel gyakorlati jelentőségére utalunk. Orgilus oehlkei TAEGER, 1989 - KB: 3 cf (paratípusok): Fehérvárcsurgó: Várhegy, 1923. 09. 17. BL - IX. - A két nőstény és tíz hím típus példány alapján leírt fajt a történelmi Magyarországon gyűjtötték; jelenleg három európai országban tudunk előfordulásáról: Magyarország, Románia, Csehország. Orgilus pimpinellae NIEZABITWSKI, 1910 - BF: 1 ¥ (det. Taeger 1989): Gyenesdiás, 1910. 06. 30. GyJ; 1 ¥: Keszthely, 1982. 08. 11. FL; 1 cf: Monoszló: Taróra-hegy, 1969. 07. 09. PJ; 1 ?: Somlóvásárhely: Somló, 1978. 07. 05. Hl; 1 cf (det. Taeger 1989): Tihany, 1930. 09. 25. BL; 2 cf (det. Taeger 1989): Tihany: Barátlakások, 1958. 06. 28. SB; 1 cf: Várpalota: Várhegy, Sambucus ebulus-ról hálózva, 1968. 06.27. PJ - DB: 1 ¥ : Márkó: Menyeke, 1959.05.29. PJ; 1 ? (det. Taeger 1989): Nagyvázsony: Kab-hegy, 1970. 08. 19. PJ; 3 cf: Veszprém: Gulyadomb, Festucetum pallento-en hálózva, 1973. 05. 20. PJ - ÉB: 1 cf: Bakonybél: Vörös János séd, 1965. 09. 1. PJ; 1 ¥: Németbánya: Jáger-völgy, 1963. 08. 05. PJ; 1 ¥ (det. Taeger 1989): Porva: Cuha-völgy, 1957. 05. 23. PJ; 1 ¥ : Vinyesándormajor, 1957. 08. 31. PJ - KB: 3 ¥ + 1 cf: Olaszfalu: Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben hálózva, 1964. 08. 26-28. PJ; 1 cf: Olaszfalu: Tobán-hegy, 1968. 04. 25. PJ - IVIX., többnyire augusztusban gyűjtötték. - Hasonlóan az O. leptocephalus-hoz hazánkban nagyon gyakori faj. A Palearktikumban széltében elterjedt és egyik leggyakoribb Orgilus faj.