H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

A Dunántúlon kimutatták a Dél-Dunántúlról (Mecsek (Hosszúhetény), Dráva-mente (Cún-Szaporca)) (HORVATOVICH 1991, 1995), a Nyugat-Dunántúlról (Hegykő, Fertő, Pinnye, Mosonmagyaróvár, Zalaszentmihály) (KUTHY1897, NAGY - SZÉL 2005, KUTASI 1998), a Velencei-hegységből (Sukoró), a Kis-Balatonról (Zalavár), Balaton déli partjáról (Siófok) és Pápáról. A Bakonyból eddig Zircről és Literről volt adata (KUTASI 1998), előkerült még Balatonfüredről a Koloska-völgyből is. Bakonykútin összesen négy példányt fogtunk május vége és augusztus eleje között (2001. 07. 07., 08. 03., 2003. 06. 30.). Dromius angustus BRULLÉ, 1834 - Keskeny kéregfutó Európai faj, elterjedésének keleti határa Lengyelország és Magyarország. Ritka futóbogár, amely erdőkben, erdőszegélyeken fordul elő, a sík- és hegyvidéken egyaránt megtalálható (HURKA 1996) Hazánkból mindössze néhány lelőhelyadatát ismerjük a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből: Mosonmagyaróvár, Siófok, Balatonföldvár. Bakonykútin egyetlen példányt gyűjtöttünk 2002. 07. 23-án. A Bakony faunájára új faj. Polistichus connexus (FOURCROY, 1785) - Barna sutafutó Nyugat-Palearktikus, melegkedvelő faj, amely száraz napsütötte réteken, folyók mentén fordul elő, életmódjáról keveset tudunk (BAEHR 2004). Hazánkban főként a síkvidéki területeken fordul elő ez a ritka futóbogár, melyet szinte kizárólag fényen fogtak (MERKL 1998). Gyűjtötték még folyó partján (KUTHY1897), síkvidéki nádasokban (HORVATOVICH 1992a), száraz gyepben (HORVATOVICH 2002) és fészekvizsgálattal (SÁR 1992) is. Az Alföldről legtöbb adata Békés megyéből származik (Békés, Békéscsaba, Mezőberény, Szarvas, Tarhos) (ÁDÁM 1981, ÁDÁM - RUDNER 1996, MERKL 1998), ismerjük még Hajdú-Bihar megyéből (Hortobágy, Kornádi, Püspökladány) (MERKL 1998, KÖDÖBÖCZ 2006), a Tisza mentéről (Gávavencsellő, Szolnok, Szeged) (ERDŐS 1935, HEGYESSY 2002, TALLÓSI 2003), a Jászságból (Jászberény, Karcag) (HEGYESSY - SZÉL 2002, TALLÓSI 2002), továbbá Kalocsáról, Kecskemétről és Makóról (KUTHY1897, KÁDÁR - SZÉL 1989). Kimutatták a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetből (Dormánd) (HORVATOVICH 2002), valamint Sátoraljaújhelyről és Szerencsről (KUTHY1897). Gyűjtötték Budapesten és környékén (Szentendre, Nagykovácsi), az Ipoly partján és a Börzsönyben (Nógrádverőce) (KUTHY1897, ENDRŐDI 1974, KÁDÁR - SZÉL 1989). A Dunántúlon leginkább a Dél-Dunántúlon fogták (Karapancsa, Kétújfalu, Kisszentmárton, Majláthpuszta) (SÁR 1992, HORVATOVICH 1992a, 1995), de előkerült a Nyugat-Dunántúlról (Sopron, Fertő-tó) (KUTHY1897) és a Velencei-tó mellől is (Gárdony) (KÁDÁR - SZÉL 1989). A Bakonyból eddig három lelőhelyadatát ismertük (Tihany, Veszprém, Vászoly) (TÓTH 1973, RETEZÁR - SZÉKELY 1999). Bakonykútin összesen három példányt gyűjtöttünk júniusban és augusztusban (2003. 06. 30., 08. 05.) Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok Rácz Gábornak a fénycsapda kezeléséért, Szabóky Csabának a fénycsapdázás megszervezéséért és a csapdaanyag átadásáért, Iliáné Rechner Szilviának a lelkiismeretes válogatásért, Sár Józsefnek és Sár Péternek teklafalui adatainak átadásáért.