H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

(RETEZÁR - SZÉKELY 1999), Veszprém (KUTASI 2001), Bakonynána, Dudar, Olaszfalu, Rezi (HEGYESSY - SZÉL 2002). További lelőhelyei: Bakonybél, Hárskút, Zalaszántó (Bakonyi Természettudományi Múzeum). A Bakonykúti fénycsapda összesen 16 példányt fogott július vége és augusztus vége között. Dicheirotrichus rufithorax (C. R. SAHLBERG, 1827) - Közönséges szőrösfutó Észak-Palearktikus elterjedésű faj, elsősorban mocsaras helyeken, sík-és dombvidékeken él (HÙRKA 1996). Hazánkban szórványos előfordulású faj, főleg nagy folyók és tavak mentén, főként a Dunántúlon fordul elő. Publikált adatai Budapest (Káposztásmegyer), Debrecen és Sátoraljaújhely (HAJOSS 1930, HORVATOVICH 1988, KÖDÖBÖCZ 2001, HEGYESSY - SZÉL 2002) kivételével a Dunántúlról származnak. Kimutatták a Nyugat-Dunántúlról az Őrségből (Kondorfa), a Rába-mentéről (Rábagyarmat, Rátót) és Mosonmagyaróvárról (CSÍKI 1946, NAGY et al. 2004). A Dél-Dunántúlon a Villányi-hegységben (Kistótfalu) és Pellérden fogták (HORVATOVICH 1988, 1989). A Velencei-tó mellől is előkerült (Gárdony). A Bakonyból ez idáig még nem ismertük, a Bakonykútin üzemelő fénycsapda mindössze egy példányát fogta 2003. 10. 03-án. Újabban Zircről is előkerült három példány, a Feketeér mellől egyeléssel. Trichocellus piacidus (GYLLENHALL, 1827) - Szőrösszemű futó Nyugat-Palearktikus faj, elterjedésének keleti határa a Kaukázus és Nyugat-Szibéria, mocsarak partján, növényzettel benőtt vízparton, a sík- és dombvidékeken egyaránt megtalálható (HÙRKA 1996). Rejtett életmódot élő ritka fajunk, amely hazánkban leginkább a Dunántúlon fordul elő. Példányait elsősorban fényen fogták, ezen kívül előkerült vizek partjáról parttaposással, rostálással, talajcsapdázással és hálózassál. Legtöbb adata a Nyugat-Dunántúlról származik (Fertő-tó, Győr, Kapuvár, Sopron), ezen kívül kimutatták még a Dél-Dunántúlról (Pellérd), a Velencei-hegységből (Nadap), a Vértesből (Majkpuszta, Vértessomló) és a Kis-Balatonról (KUTASI - SZÉL 2000, HEGYESSY - SZÉL 2002, SZÉL - BÉRCES 2002). Az Alföldről Debrecenből, Nyársapátról és Tassról ismerjük (KUTASI - SZÉL 2000). A Bakonyból Tihanyról közölték (SZÉL - KUTASI 2003), ezen kívül még Nagyvázsonyból is előkerült. Bakonykútin összesen 2 példányt gyűjtöttünk (2001. 07. 07., 2003. 10. 03.). Parophonus hirsutulus (DEJEAN, 1829) - Nagy bársonyfutó Turanomediterrán faunaelem, Olaszországban (Velence) március és július között gyűjtötték (CELANO - HANSEN 1999). Sokáig hazánkból csak fénycsapdákból került elő, főként az Alföldön gyűjtötték (Csongrád, Debrecen, Fülöpháza, Kunfehértó, Maroslele), de a Dunántúlról is kimutatták Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet (Boki-gátőrház) (HORVATOVICH 1992a, KÁDÁR et al. 2003). Lelőhelyein kis egyedszámban sikerült gyűjteni, 1986-ban még csak a 3 példányát ismertük a Kárpát-medencéből (ÁDÁM - MERKL 1986). Újabb előfordulásai a hazai gyümölcsültetvények faunisztikai feltárásával váltak ismertté (KUTASI et al. 2004). A 10 helyszínen végzett kutatások során Szigetcsép és Kecskemét homoki gyümölcsültetvényeiből sikerült kimutatni talajcsapdázással, illetve egyeléssel. Az adatok azt mutatják, hogy a P. hirsutulus a felhagyott ültetvényekhez kötődik, a kecskeméti üzemi szőlőültetvényben mindössze 4 példányt fogtunk, hasonlóan kis szám-