H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

Dyschirius tristis STEPHENS, 1827 - Ékhomlokú ásófutrinka Palearktikus faj, elterjedése kelet felé eléri Koreát és Japánt. Sík-és dombvidékeken, vízpartokon, mocsaras helyeken fordul elő (HÙRKA 1996). Hazánkban ritka, csaknem minden ismert előfordulási helye a Dunántúlra esik, az Alföldről nincs adata, a gyűjtött példányok jelentős részét fényen fogták. Kimutatták Budapestről és környékéről (Esztergom), a Nyugat-Dunántúlról (Meggyeskovácsi, Mosonmagyaróvár, Zalaszentmihály) (KUTASI - SZÉL 2000, NAGY - SZÉL 2005, NAGY et al. 2004), a Dél-Dunántúlról, a Zselicből (Hedrehely), Teklafaluról, a Marcal környékéről (Külsővat), valamint Oroszlányból (Majkpuszta) (KUTASI - SZÉL 2000). Az Északi-középhegységben a Börzsönyből (Drégelypalánk) is ismerjük (SZÉL - KUTASI 2003). A Bakonyból ez idáig a Kelet-Bakonyból (Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy) (KUTASI 2000) és a Balaton-felvidékről (Tihany) (2001. 06. 26. és 07. 05.) került elő. Mindhárom esetben vízparton parttaposással sikerült kimutatni. Bakonykútin a fénycsapda összesen hat példányt fogott június vége és szeptember vége között. (1999. 07. 07., 08. 02., 08. 03., 08. 05., 2002. 06. 20., 09. 26.). Agonum atratum (DUFTSCHMID, 1812) - Sziki kisfutó Pontomediterrán elterjedésű faj, amely síkvidékek mocsaras helyein, különösen szikes talajon fordul elő (HÙRKA 1996). Hazánkból több adata van az Alföldről, de a hegy- és a dombvidéken is megtalálták ezt az elterjedt, de nem közönséges fajt. Elsősorban vízparti területeken, nádasokban és szikes tavak mentén gyűjtötték (SZÉL 1996). Az Alföldről kimutatták a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Bugac, Fülöpháza, Izsák, Lakitelek, Ócsa) (ÁDÁM - MERKL 1986), a Hortobágyról (Angyalháza, Darássá, Máta, Ohat, Újszentmargita) (ÖTVÖS 1974, HIEKE1983), a Nyírségből (Nyíregyháza, Újfehértó) (KÁDÁR - SZÉL 1989), Békés megyéből (Bélmegyer, Gyula, Kétegyháza, Mezőberény, Sarkad) (ÁDÁM - RUDNER 1996), a Tisza mentéről (Gávavencsellő, Karcag) (HEGYESSY 2002, TALLÓSI 2002), valamint Debrecenből, Kecskemétről, Makóról és Szeged környékéről ((KÁDÁR - SZÉL 1989, KÖDÖBÖCZ 2001, NAGY et al. 2004). Előfordulásait közölték Budapestről és környékéről (Gödöllő, Dömsöd, Szigetcsép) (KUTHY1897, HEGYESSY - SZÉL 2002, KUTASI et al. 2004), a Börzsönyből (Nógrádverőce, Börzsönyliget, Diósjenő) (ENDRŐDI 1974), valamint Egerről, Síkfőkútról és Gyöngyössolymosról is (KUTHY1897, HEGYESSY - SZÉL 2002, KÖDÖBÖCZ 2006). A Dunántúlról ismerjük a nagyobb tavaink partvidékéről, a Velencei-tó (Gárdony) (KÁDÁR - SZÉL 1989), a Balaton (Zamárdi) NAGY et al. 2004) és a Fertő-tó mellől (KUTHY1897), a Dél-Dunántúlról (Darány, Karapancsa, Simontornya, Cserdi, Teklafalu) (HORVATOVICH 1981, HORVATOVICH 1992, NAGY et al. 2004, TALLÓSI et al. 2006), valamint Kőszegről és Ácsról (KUTHY1897, NAGY et al. 2004). A Bakonyból eddig csak a Balaton-felvidékről ismertük Káptalanfüredről és Tihanyból (TÓTH 1973). Bakonykútin a fénycsapda 22 példányt fogott június vége és július vége között (1999. 07. 05. (10 pld.), 07. 06. (8 pld.), 07. 21. (3 pld.), 2001. 06. 27 (1 pld.)). Agonum gracilipes (DUFTSCHMID, 1812) - Kecses kisfutó Transzpalearktikus elterjedésű, széles tűrőképességú faj, amely mind a sík, mind a hegyvidéken elterjedt. Gyakran repül fényre, még a nagyvárosokba is berepül