H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)
TÓTH SÁNDOR: A Kis-Balaton II. ütemének amfibikus kétszárnyú- (Diptera-) faunája, a 2002-ben végzett vizsgálatok alapján
Természetesen nem hallgathatjuk el, hogy a Balaton-medence részét képező KisBalatonon is a kétszárnyúak közül kerülnek ki az ember és az emlősállatok zaklatásában kisebb-nagyobb szerepet játszó csípőszúnyogok (Culicidae) és bögölyök (Tabanidae). A kétszárnyúak jelentősége családonként változik, témánk szempontjából a legnagyobb szerepe kétségtelenül az árvaszúnyogoknak (Chironomidae) van. Erre a Kis-Balaton esetében elsősorban Szító András (SZÍTÓ 1996), a Balaton és a Zala vonatkozásában, pedig Dévai György és munkatársai hívják fel a figyelmet (DÉVAI et al. 1984a, 1984b). Dévai György és munkatársai a balatoni nyíltvízi üledéklakó árvaszúnyog lárvák vizsgálata kapcsán megállapították, hogy az árvaszúnyogok évente akár 100 tonna foszfort is képesek eltávolítani a Balatonból. A fentiek ellenére, a Balaton-medence kétszárnyú faunájának tanulmányozása (eltekintve a csípőszúnyogoktól és bizonyos mértékig az árvaszúnyogoktól) az elmúlt évekig a hazai zoológiai kutatásoknak egyik viszonylag elhanyagolt területe volt. Anyag és módszer A vizsgálat során alapvető cél volt annak bizonyítása, hogy a szóban forgó taxonok lárvája valóban a Kis-Balaton vizes közegében él. Ezért a téma szempontjából csak a "kétéltű", ún. amfibikus szervezetek jöhettek számításba, melyek lárvális fejlődési szakaszukat vízben (iszapban, nedves parti talajban, esetleg a locsolási öv nedves törmelékében, uszadékban, vízi növényekben aknázva, vízi csigák testében) töltik. Az esetek nagyobb részében nem elegendő csupán a mintavételi helyen rajzó imágók begyűjtése. Igazolni kell, hogy a gyűjtött imágók lárvái az adott helyen található víztérben fejlődtek ki. Ez elsősorban kirepülés-csapdák alkalmazásával, valamint lárvákat (és bábokat) tartalmazó minták laboratóriumban való kinevelésével történhet. Korlátozott mértékben szóba jöhet továbbá a gyűjtött lárvák meghatározása is. Alapvető mintavételi eszköz 2002-ben a vízi háló, a kétszárnyúak fogására átalakított lepkeháló, a fűháló (kaszálóháló), valamint elsősorban csípőszúnyog imágók gyűjtésére szolgáló szippantó-cső volt. Kisebb mértékben sor került Malaise-csapda, valamint kirepülés-csapda alkalmazására is. A mintavételek április és augusztus között havonta két-két napon, szeptember és októberben egy-egy napon történtek. A Kis-Balaton II. ütemén 2002-ben vizsgált kétszárnyú családok a következők voltak: 1. Lószúnyogok (Tipulidae)*, 2. Iszapszúnyogok (Limoniidae)*, 3. Redős szúnyogok (Ptychopteridae), 4. Bojtos szúnyogok (Chaoboridae), 5. Csípőszúnyogok (Culicidae), 6. Katonalegyek (Stratiomyidae)*, 7. Bögölyök (Tabanidae)*, 8. Zengőlegyek (Syrphidae)*, 9. Csigalegyek (Sciomyzidae). A csillaggal jelölt családok fajainak lárvája csak részben fejlődik vizes közegben. A kétszárnyúak hosszabb távú kutatása esetén, a fauna általános felmérése mellett, a Kis-Balaton II. ütemén is időszerű lenne olyan taxonokat kiválasztani, melyek monitorozásra alkalmasak. Ilyen, pl. Mansonia richiardii (TÓTH 1991). A mintavételek céljára kijelölt pontokat táblázatos összeállítás tartalmazza. A térinformatikai munkát segítik a területet lefedő 25 ezres méretarányú katonai térképlap alapján meghatározott földrajzi koordináták, továbbá a 2,5x2,5 km-es négyzeteknek megfelelő bontásban az UTM-kódok is.
