H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

KEVEY BALÁZS: A Bakonyalja homokvidékének erdei II. Homoki erdeifenyvesek – Festuco vaginatae-pinetum sylvestris Soó (1931) 1971

említik (pl. Pócs 1968, 1981). Valójában átmeneti jellegű, határterülettel állunk szemben, ezért több esetben e homokvidéken előforduló növénytársulások elnevezése is gondot jelent (vö. KEVEY 2004). Mint azt Majer Antaltól, a fenyőfői fenyves kiváló erdész-botanikus monográfusától tudjuk, az erdő természetességével-ősiségével kapcsolatban egymásnak ellentmondó nézetek láttak napvilágot. A kérdésnek az ad jelentőséget, hogy a Kárpát-medence melegszáraz belsejében az erdeifenyő a jégkorszak utáni erdőfejlődés során kiesett az erdőalkotó fák sorából. Természetes fenyőerdők ugyanis sem másutt az Alföldön, sem a Magyarközéphegységben nincsenek. Az ide vonatkozó vélemények részletes ismertetése és mérlegelése MAJER (1988) kitűnő monográfiájában megtalálható. A szerző végleges állásfoglalása szerint ez az „Ősfenyves" a honfoglalást követő évszázadokban - ha fragmentálisan is - de valóban létezett. Nem kívánok részletesen írni olyan kérdésekről, amelyeket MAJER (1988) rendkívüli alapossággal leírt és bebizonyított. Többek között ezért mellőzöm az „Ősfenyves" kutatásának történetét. Jelen dolgozatban mindössze az „Ősfenyves"-ben végzett cönológiai felméréseim eredményeiről, valamint e homoki erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) időbeli változásával és fennmaradásával kapcsolatos kiegészítő gondolataimat szeretném közzé tenni. 2. A kutatás és elemzés módszerei Fenyőfő és Bakonyszentlászló térségében az 1990-es évektől több ízben is végeztem kutatásokat. Annak ellenére, hogy a bauxitbányászat elpusztította az „Ősfenyves" túlnyomó részét (vö. Pócs 1995, SZMORAD 1997, BARTHA 1999), a száraz, ellaposodó buckatetőkön még ma is vannak a természeteshez közel álló erdeifenyvesek (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris). Ezek lombkoronaszintje nyílt, vagy csak közepesen zárt, aljnövényzetükben és tisztásain pedig sok homokpusztai növényfaj talál menedéket. Az ilyen állományok hasonlíthatnak leginkább az „Ősfenyves" állapothoz. MAJER (1988) a természetszerű homoki erdeifenyvesekből (Festuco vaginatae-Pinetum) 40 cönológiai felvételt közölt. A Bakonyi Természettudományi Múzeum felkérésére tíz cönológiai felvételt készítettem (1. táblázat). Ezen újabb felvételezés elsődleges célja az volt, hogy információkat szerezzünk a bauxitbányászat által erősen megtizedelt „Ősfenyves" jelenlegi állapotáról. A felmérések a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével történtek. Mivel e fenyvesekben a vegetációs időszakban több aszpektus is váltja egymást, szükségesnek láttam a mintaterületek többszöri átvizsgálását. Valamennyi kvadrátot áprilistól augusztusig négy különböző időszakban részletesen felmértem, de egyes hiányosan fejlett növényfajok meghatározása végett egyéb időpontokban is fel kellett kerestem mintaterületeimet. E kutatás - egyéb irányú elfoglaltságaim miatt - több évre is kiterjedt. Valamennyi terepbejáráskor több fajjal is ki kellett egészítenem a cönológiai felvételeket, melyek végül is rendkívüli fajgazdagságot árultak el. Ezzel kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy a mintaterületek faji összetétele talán az időjárási anomáliákkal is összefüggésben lehet. Ugyanis nem tudjuk pontosan, hogy a talajban mely egy- és kétéves növények magvai, valamint évelők hagymái, gumói és rizómái lehetnek nyugalmi állapotban arra várva, hogy jöjjön számukra egy kedvező időjárási év, amikor fejlődésnek indulhatnak. Elsősorban ezért tartom fontosnak, hogy a kvadrátok felmérésénél ne elégedjünk meg egyetlen időponttal.