H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

SZABÓ ISTVÁN: A tapolcai polgári iskola herbáriuma Redl Gusztávtól

bunga, Cirsium rivulare. A lápteknő havasi-alhavasi maradványnövényei: Pinguicula vulgaris, amely mára ugyanúgy, mint a Pinguicula alpina is kiveszett, termőhelyének tönkretétele miatt. A (kiszáradó) kékperjés láprétek karakterisztikus fajai - mint a Gentiana pneumonanthe, Dianthus superbus, Allium angulósum - félő, hogy eltűntek. A mocsárrétek olykor tömeges dísze a Lychnis flos-cuculi. Sziklagyepek, füves lejtők gyakori faja az Asperula cynanchica. A Tapolca körüli, mészkőre települt, sekély, köves temőrétegú pusztagyepeket legeltették. Időnként feltörték, s a talajművelés közben felszínre bukkanó köveket a táblák szélein halomba gyűjtötték. Ezek ma is láthatók. Az erdős-sztyep fajai közül a Dunántúli-középhegységben elég ritka a Veronica spuria. A köves váztalajokat ritkásan fedő nyílt sziklagyepekre jellemző a Paronychia cephalotes. A fehér virágú tollas szegfüvek (Dianthus plumarius agg.) ugyanott díszlenek, de a Dianthus serotinus revideálandó. A Nagymező élőhelyi változatosságát jelzi a szárazgyepi fajok között a Plantago maritima, amely lápos, mocsaras helyre utal, vagy ugyanígy a Serratula tinctoria a Városerdő üde, kiszáradó láp- és mocsárrétjeit, kaszálóit jelzi. Enyhén szikesedő, mocsaras helyekre utal az Achillea asplenifolia, a Triglochin palustre. A behurcolt neofitonok közül út mentén, szántóföldön újonnan terjedő vándorfajok közül érdekes módon éppen a Xanthium spinosum terjedésével szemléltette a növényvándorlásokat alig ötven éve SZENCZI (1847/1856) majd BORBÁS (1900) - vö. PRISZTER (1957, 1960). Összefoglalás Redl Gusztáv (1853-1917) tekintélyes tapolcai polgári családból származott. Édesapja az 1848/49-es szabadságharc tisztje volt. Redl Gusztáv személye és tevékenysége mindeddig ismeretlen maradt a botanika története számára. Nem volt szó szerint botanikus; amatőr kutatóként gyűjtötte és rendszerezte a környék ásványait és állatait, amellyel Lóczy Lajos barátságát és a hazai szakmai körök elismerését vívta ki. Növénygyűjtő tevékenysége időrendileg Borbás Vince és a vasi Gáyer Gyula munkássága közé illeszkedik be, elsősorban tapolcai, lesencei, uzsai vonatkozásaiban. Eddigi ismereteink szerint nincs nyoma annak, hogy Borbás a balatoni monográfia növénytani kötetének megírása során kapcsolatba került volna vele. A tapolcai herbárium adatai némileg kiegészítik bár korban megelőzik - a névrokon RÉDL REZSŐ (1942) bakonyi flóráját. A herbárium kivitelezése igen míves. Elsősorban oktatási, bemutatási célt szolgált; inkább enciklopédikus, mint tudományos problémamegoldó gyűjtésről tanúskodik. A gyűjtő maga Redl Gusztáv volt, de irányításával diákok is dolgozhattak. A herbáriumi lapok a gyűjtés ideje szerint 1895 júniusa és 1911 júniusa között, 17 esztendő alatt oszlanak meg. A gyűjtőutak zöme Tapolcán és szűkebb körzetében koncentrálódik. Az egykori teljes gyűjteményt csupán töredéke, mindössze 582 sorszámozott tétel képviseli amelyből 344 darab az exszikkátum, ami a mai Magyarország területén élő fajszámnak kb. 1214 %-a. Ennek ellenére a herbárium figyelemre méltó növényföldrajzi és flóratörténeti jelzéseket tartalmaz. A gyűjtési helyek felölelik a korabeli mocsarakat, lápokat, mocsárréteket, lápréteket, kiszáradó lápréteket, a hínár- és egyéb vízi növényzetet, a füves területeket (üde és száraz rétek, kaszálók, legelők, szikla- és pusztagyepek, erdős-sztyeppek), az erdei, vágástéri, erdőszéli növényzetet. Ezen túlmenően megtalálhatók a gyűjteményben mezőgazdasági növények, kerti haszon- és díszfajok, gyomnövények. A ma veszélyeztetett és védett fajok száma 42.