H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KATONA LAJOS: A várpalotai Kikeri-tavi pannóniai feltárás szedimentológiai és paleontológiai vizsgálata

Lábra: A feltárás elhelyezkedése l:10.000-es térképlapon Mintavételezés és feldolgozási módszerek A rétegek leírásához és az ősmaradványok begyűjtéshez két, egymástól 10 méterre elhelyezkedő kutatóárkot ástam. Két réteget külön gödör ásásával tártam fel. Minden rétegből lehetőség szerint megpróbáltam azonos nagyságú (3 kg-os) mintát venni az ősmaradványok iszapolása céljából. A fajok gyakorisági viszonyainak megismerése érdekében nemcsak az ép példányokat, hanem az egyértelműen azonosítható töredékeket is begyűjtöttem. A makrofauna kiválogatása után a finom frakcióban dúsuló elemekhez iszapolással jutottam hozzá. Kétféle módszert alkalmaztam az üledék minősége és az ősmaradványok nagysága miatt. Az egyik, egyszerűbb iszapolási mód: 1 mm lyukátmérőjű szitán mostam át tiszta vízben az üledéket. Ami a szitán fennmaradt, azt megszárítottam és mikroszkóp alatt kiválogattam. A fosszíliák kiválogatása után kezdődött a fajok szerinti szétválogatás és határozás, amihez számos publikációt használtam fel (BARTHA 1955, 1956, 1959, 1971; BRUSINA 1884,1893,1894,1897,1902; FUCHS 1870a, 1870b, 1877; HALAVÁTS 1923; MAGYAR 1988,1992a, 1992b; MÜLLER 1989; MONOSTORI 1999). A másik iszapolási mód speciálisabb, mert agyagból kellett mikrofosszíliát kinyernem. A 18. rétegből hiányzott a makrofauna; az őskörnyezetre vonatkozó információt itt osiracoda (kagylósrák) fosszíliákból próbáltam nyerni. Tömény FL0

2 és tiszta víz keverékében oldottam az agyagot 24 óráig. (Ez az oldat ennyi idő alatt még nem marja meg a kalcitvázú fosszíliákat.)