H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KONTSCHÁN JENŐ – BERCZIK ÁGNES: A Dunántúli-középhegység (Gerecse, Vértes, Bakonyvidék) Peracarida (Crustacea) faunája. II. Szárazföldi fajok (Isopoda: Oniscidea)

27. KJ; Porva: patak partja, 2001. 03. 27. KJ; Hódos-ér partja, 2001. 08. 08. KJ; Raposka: Tapolca-patak partja, 2001. 06. 28. KJ; Viszló-patak partja, 2001. 06. 28. KJ; Tihany: Külső-tó, 2000. 10. 13. KCS; Külső-tó, 2001. 03. 14. KCS; Külső-tó, 2001. 04. 25. KCS; Külső-tó, 2001. 06. 02. KCS; Külső-tó, 2001. 06. 26. KCS; Vilonya: Külső-hegy, 1997. 06. 25. tes; Külső-hegy, 1997. 05. 28. tes; Külső-hegy, 1997. 07. 09. tes; Külső-hegy, 1997. 08. 06. tes; Hajmás-patak partja, 2001. 07. 18 KJ Armadillidium zenkeri BRANDT, 1833 Bakony-vidék: Ménesjárás: Hódos-ér partja, 2001. 08. 08. MD; Porva: Hódos-ér partja, 2001. 08. 09. KJ; Raposka: Viszló-patak, 2001. 06. 28. KJ; Fenékpuszta: 2002. 05. 25. BÁ A fauna értékelése Vizsgálataink során a Dunántúli-középhegység három tagjában (Bakony-vidék, Vértes, Gerecse) összesen 22 ászkarákfajt találtunk, amely a hazai faunának megközelítőleg a fele. Vizsgálataink során legnagyobb mennyiségben a P. collicola, P. politus, T. rathkii és az A vulgare fajok kerültek elő, ezek a Dunántúli-középhegység területén igen elterjedtek. Míg a P. collicola, a T rathkii és az A, vulgare fajok tágtűrésű fajok és a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak, addig a P. politus kimondottan erdőlakó, a legtöbb hazai lombos erdőben megtalálható. Szintén a hazai lombos erdőkhöz köthető faj a T ratzeburgii, amelyet kevesebb helyen találtunk meg. Kevesebb helyen találtuk meg a szünantróp élőhelyen előforduló fajokat is (P. scaber, P pruinosus, C. convexus), aminek hátterében a falvak és a városok élőhelyeinek kevésbé intenzív vizsgálata állhat. Feltételezzük, hogy a legtöbb, a Dunántúli-középhegység területére eső faluban és városban megtalálhatók. A gyakori nedvességkedvelő fajok (L. hypnorum, H. riparius) igen elterjedtek a vizsgált területeken (mint ahogy egész Magyarországon) és a nedvesebb élőhelyeken mindenfelé fellelhetőek. A ritka nedvességkedvelő fajok [A. roseus, H. danicus, H. mengii, Trichoniscus sp.) hazai elterjedéséről kevés adattal rendelkezünk. A vizsgált területeken kevés helyről ismertek, mégis feltételezzük, hogy többfelé is előfordulnak és a későbbiekben más lelőhelyekről is elő fognak kerülni. Az A. zenkeri, A. pictum és O. asellus fajok hazai elterjedése alig ismert, csupán néhány helyről vannak adataink. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk KUTASI CSABA (Bakonyi Természettudományi Múzeum) és MURÁNYI DÁVID (Magyar Természettudományi Múzeum) kollégáinknak a gyűjtésekben nyújtott segítségért. Köszönetet kell mondanunk a Bakonyi Természettudományi Múzeum dolgozóinak, akik a literi biomonitoring során az ászkarákokat gyűjtötték, fáradságos munkával kiválogatták, így munkánkat segítették.