H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

SZABÓ ISTVÁN: A tapolcai polgári iskola herbáriuma Redl Gusztávtól

Mindez hogyan tükröződik egy vidéki kisváros polgári iskolájában a természetrajz oktatását segítő herbáriumának alapján? Redl Gusztáv Tapolcán Tapolca történetében művelődés és gazdaságtörténeti szempontból jelentős időszak a XIX. század vége és maga a századforduló. A tapolcai vincellériskola (1892) és az 1895-től polgári iskolává szerveződő felsőbb népiskola a gazdasági és természettudományos ismeretek központja lett. A polgári iskola fejlesztését a tekintélyes tapolcai polgári családból származó Redl Gusztáv (1853-1917) szorgalmazta, és negyven évig az iskola igazgatójaként szolgálta a város kulturális haladásának ügyét. Életpályája TÓTH JÓZSEF (1992) feldolgozásában méltó módon közismertté vált. Az édesapa, Redl József (1819-1855) az 1848/49-es szabadságharcban Görgey seregének tisztje volt. A tapolcai polgári iskola száraz padlásán, a régiségek között száz évig kiváló állapotban megmaradt egy növénygyűjtemény. Számos lapján a levél- és virágszínek sem fakultak meg, s egyes hajtások is jól megtartották antociános elszíneződésüket. A herbárium tudományos, hely- és oktatástörténeti értékét Sági Károly (1919-1997) régész muzeológus sejtette meg. Sági 1979-ig a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója volt, majd nyugdíjazását követően 1981-től a tapolcai Pedagógiai Gyűjtemény szervezője, később a Városi Múzeum munkatársa és régészeti gyűjteményének vezetője lett. A feltehetően gazdag - de sajnos elkallódott iskolai természetrajzi szertári gyűjteményből megmaradt herbárium Redl Gusztáv pedagógiai és természetkutató tevékenységének eredménye. Megvalósul benne az a szemlélet, amelyet Gönczi könyve reprezentált és kialakított. Redl Gusztáv egész alkotó életét szülővárosának, Tapolcának áldozta. Rajztanárként, majd igazgatóként szakadatlanul fejlesztette saját természettudományos ismereteit. Amatőr kutatóként gyűjtötte és rendszerezte a környék ásványait, növényeit és állatait. Csanády Gusztáv keszthelyi akadémia igazgatóval együttműködve Halápon római korú sír leleteit mentette meg. Lóczy Lajost ő hívta el az 1903-ban felfedezett tavasbarlang feltárására, s a környéken hű kísérője volt. Természettudományos gyűjteményének egy részét Lóczy kérésére adta át a Földtani Intézetnek. "A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei" monográfia (amelyet Lóczy szervezett meg) és a "Magyar Birodalom Állatvilága" hivatkozik Redl ásványtani és zoológiai gyűjtéseire. ENTZ és SEBESTYÉN (1942) pedig Tapolca környéki lepkészeti gyűjtéseinek a faunakatalógus szerint 1894-ben megjelent listáját említi. Redl személye és tevékenysége mindeddig ismeretlen maradt a botanika története számára. Nyilvánvalóan nem volt a szó eredeti értelmezése szerint botanikus. A Kitaibel óta nagy szolgálatot tevő háttéralakok közé sem igen tartozhatott, pedig közöttük sok vidéki pedagógus, lelkész, patikus segítette a botanika nagy egyéniségeit növény- és helyismerettel. Redl növénygyűjtő tevékenysége mégis jelentős, közvetlenül Borbás és a vasi Gáyer Gyula munkássága közé illeszkedik be, elsősorban tapolcai, lesencei, uzsai vonatkozásaiban. Érdekes módon, eddigi ismereteink szerint nincs nyoma annak, hogy Borbás Vince, akit ugyancsak Lóczy kért fel a balatoni monográfia növénytani kötetének megírására, kapcsolatba került volna Redl Gusztávval. A tapolcai herbárium első jegyzett lapjai 1895-ből valók, Borbás 1893 és 1897 között tette meg Balaton környéki tanulmányútjait flóraművéhez (BORBÁS 1900), Tapolcán 1897-ben járt. A tapolcai lápteknő növényritkaságaira vonatkozó adatok alig szerepelnek a flóraműben. Redl egyik érdeme az, hogy a közönséges