H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)
KATONA LAJOS: A várpalotai Kikeri-tavi pannóniai feltárás szedimentológiai és paleontológiai vizsgálata
25. réteg Az előző, szerves anyagban gazdag réteghez képest ez szürkésfehér színű agyagos aleurit. Makrofosszíliát nem tartalmazott. 26. réteg Az üledék minősége változatlanul agyagos aleurit. Amiért külön választottam az előző rétegtől, az a makrofauna megjelenése. Számos új faj jelenik meg, nemcsak a csigáknál, hanem a kagylóknál is. Bivalvia: Dreissena serbica BRUSINA, Lymnocardium decorum ponticum (HALAVÁTS), Parvidacna tinnyeana (LŐRENTHEY). Gastropoda : Anisus confusus Soós, Melanopsis fuchsi HANDMANN, M. oxyacantha BRUSINA, M. bouei struri FUCHS, M. tihanyensis WENZ, Melanopsis cylindrica STOLICZKA, Theodoxus radmanesti (FUCHS), Succinea cf. putris LINNÉ, Stagnicola palustris (MÜLLER), Segmentina loczyi (LŐRENTHEY), Pupilla sp., Planorbarius corneus LINNÉ, Bythinia budinici BRUSINA, Valvata sp. Az új fajok közül a Bythinia budinici egyértelműen édesvízi környezetre utal, vagilis bentoszforma. Érdekesség, hogy míg a Bythinia operculumból 50 db-ot sikerült begyűjteni, addig magából a csigaházból csak 20 db-ot találtam. Ennek okát a vízmozgásban lehet keresni. Amikor az állat elpusztul, az operculum azonnal leülepszik a fenékre. Ha nem számolunk nagyobb vízmozgatottsággal, akkor ott kezd elbomlani az állat teste, ahol éppen elpusztult és leülepedett. így arra a következtetésre jutottam, hogy az operculum helyben ágyazódott be, majd a bomlási gázoktól lebegő csigahéjakat a víz tovasodorta, esetlegesen összetörte a csiga megmaradt vázát. Talán ezt bizonyítja az is, hogy felnőtt példányból csak 3 db-ot találtam és a többi embrionális példány volt. Egy másik érdekesség a Melanopsis fuchsi megmaradt eredeti mintázata. A rétegnek a faunisztikai képe mindenképpen egy sekélyebb vízi környezetet mutat, a tüdőscsigák jelenléte miatt. A Melanopsis fuchsi jellemzően sekély parti környezetet mutat oligohalin sótartalommal. 27. réteg Az üledék édesvízi mészkő, amely lefedi és megvédi a lazább üledékből álló pannóniai rétegsort. Az édesvízi mészkő képződése rengeteg szakmai vitát váltott ki. BÖCKH JÁNOS (1874) megfigyelte, hogy az azonos genetikájú édesvízi mészkövek egy zónában fordulnak elő, amit ő literi hasadéknak nevezett. Az itt talált fosszíliákat pannóniai korúnak határozta. VITÁLIS (1911) utólagos vulkáni működés termékének, méghozzá a pannóniainál idősebb képződménynek tekinti. BARTHA (1971) munkájában - pontos hivatkozás nélkül említi Lóczy elméletét. O inkább hidegvízű forrásoknak a partszéli mocsaras síkokon szétömlő szivárgó vizéből származtatja az édesvízi mészkövet. VADÁSZ (1953) mindenképpen tektonikával összefüggő eredetűnek tartja az édesvízi mészkőterületeket. A korra vonatkozóan ő is késő pannóniainak tekintette a képződést. A tektonikai kapcsolatot arra alapozza, hogy az édesvízi mészkő és az alatta levő (biztos) pannóniai agyag az Újmajor melletti barnakőszenes rétegekkel érintkezik a Bakony egyik legnagyobb törésvonala mentén. Ez a törésvonal Fehérvárcsurgó - Veszprém - Kádárta - Tótvázsony - Nagyvázsony Öcs vonalában követhető (=Telegdy Roth vonal). Az édesvízi mészkő vastagsága a Kikeritónál nem mérhető, de más irodalom a környékről 20 m vastagságot is említ (BARTHA 1954, 1959, 1971; BARTHA és Soós 1955). A fosszíliák leginkább kőbelek formájában vannak jelen, de nem ritka a héjas példány sem. A kőbelek is nagyon jól határozhatóak. Gastropoda : Planorbarius corneus LINNÉ, Galactochilus sp, Cepaea cf etelkae HALAVÁTS. Ezen fosszíliák közül a legtöbb szárazföldi,
