H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

DB: 2 cT: Herend, Magyaros-domb, 1966. IV. 27, PJ. - ÉB: 1 S: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V. 4, PJ. - KB: 1 S: Csatka, Szentkút, 1969. VII, PJ. 1 9: Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben fűhálózva, 1966. VII. 11-14, PJ. 1 9: Tés, Hegyesberek, 1969. VII. 17, PJ. - IV-VII. - Elterjedése: Anglia, Németország, Lengyelország, Litvánia, európai Oroszország (Leningrád körzet, Középső Urál-hegység). Legújabban került elő hazánkban a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban (PAPP 2002: 578). Chorebus (Stiphrocera) freya (NIXON, 1943) - KB: 1 S: Csetény, 1961. VII. 4, PJ. VII. - Leírása óta csak Svédországból ismertük. A magyar fauna új faja. Chorebus (Phaenolexis) gedanensis (RATZEBURG, 1852) - KB: 1 6: Fehérvárcsurgó, Gaja-völgy, 1923. VII. 21, BL. - VII. - Németországból írták le (1852-ben), majd előkerült Nagy-Britanniában, Horvátországban és Oroszországban (SHENEFELT 1974: 1048; TOBIAS 1986b: 203; 1998: 407). A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) geminus (TOBIAS, 1962) - BF: 1 9 : Balatoncsicsó, Csicsói-erdő, 1993. V 25, PJ. 1 9 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. 1 <?: Tihany, 1930. IX. 25, BL. 1 9 : Vászoly, Körtvélyes, 1993. V 25, PJ. - DB: 1 9 : Nyirád, Felsőnyirádi-erdő, 1968. VI. 5, PJ. - ÉB: 1 9 : Bakonybél, Gerence-völgy, 1959. V 20, ML. 1 9 : Fenyőfő, 1988. VI. 26, RL - KB: 1 ê : Olaszfalu, Malom-völgy, 1976. V 20, PJ. - V-VI. és IX. - Elterjedése: európai Oroszország (Leningrád körzet; innen írták le), Azerbajdzsán, Magyarország. Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban találták meg (PAPP 2002: 578). Chorebus (Phaenolexis) glaber (NIXON, 1944) - BF: 2 6: Balatoncsicsó, 1969. V 6-9, ML. - ÉB: 1 9 : Noszlop, 1969. V 16, ME: 1 6: Ugod, Somberek, 1967. VI. 26-29. , PJ. V - Európában szórványosan elterjedt faj. A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) glabriculus (THOMSON, 1895) - ÉB: 1 9: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. - V - Három országból (Írország, Nagy-Britannia, Svédország) ismerjük kevés lelőhelyét. A magyar fauna új faja. Chorebus (Phaenolexis) gracilis (NEES, 1834) - BF: 1 9 : Balatonudvari, 1974. IV 20, PJ. - KH: 1 9: Vállus, Csetény, 1969. V 23, PJ. - ÉB: 1 6: Bakonybél, 1960. V 19, ME 1 9 : Bakonybél, Gerence-völgy, 1959. V. 20, ML. 2 9 : Bakonybél, Vörös János-séd, 1 9 : 1959. V 21. és 1965. IX. 1, PJ. 1 9 : Bakonypölöske, Kupi-erdő, 1962. V 29, PJ. 1 9 : Ugod, Durrogós-tető, 1961. VI. 15, PJ. - IV-VI. és IX. - Palearktikus elterjedésű és gyakori faj. A magyar fauna új faja. Chorebus (Phaenolexis) gyrinus (MARSHALL, 1895) - BF: 1 9 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 9 : Hárskút, 1966. VI. 8, PJ. - V-VI. - Nagyon közel áll a Ch. bathyzonus-hoz, a két fajt nehéz elkülöníteni egymástól. Leírása (1895) óta csak Franciaországból ismertük. A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) iphias (NIXON, 1943) - BF: 1 Ő: Balatonakarattya, 1968. V. 9, SB. - V - Angliából írták le (1943-ban), majd Ukrajnából és az európai Oroszországból (Urál-hegység) jelentették előfordulását (TOBIAS 1986b: 195). A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) kama (NIXON, 1945) - ÉB: 1 9 : Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. - V - Három európai országból (Nagy-Britannia, Dánia, Németország) közölték lelőhelyeit. A magyar fauna új faja. Chorebus (Phaenolexis) karelicus TOBIAS, 1986 - KH: 1 6 : Vállus, Fekete-hegy, Büdöskút, 1964. V 26, PJ. - KB: 2 9 : Tés, Öreg Futóné, 1966. VII. 12, PJ. - V és VIL - A Karéliából (európai Oroszország) leírt fajnak ez a második ismert lelőhelye. A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) lar (MORLEY, 1924) - BF: 1 9 : Keszthely, 1981. VIII. 9, FL. 2 9: Tihany, 1930. IX. 25, BL. (1 9) és 1977. ÄL (1 9). 1 9: Tapolca, Szent György-hegy,