H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

Dinotrema lineola (THOMSON, 1895) - DB: 1 9: Márkó, Menyeke, 1965. IX. 2, PJ. ÉB: 1 9 : Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. - KB: 1 9 : Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11, PJ. 1 9: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27, PJ. - VI-VII. és IX. - Svédországból írták le, kimutatták Angliából, Ausztriából és Olaszországból. A magyar fauna új faja. Dinotrema macrocera (THOMSON, 1895) - BF: 1 9: Tihany, 1929. VII. 31, ZSG. - ÉB: 1 S: Farkasgyepű, Melico-Fagetum-ban fűhálózva, 1966. VI. 29, PJ. 1 6: Fenyőfő, Kőrishegy, 1970. VIII. 18, PJ. 1 9 : Németbánya, Jáger-völgy, 1963. VIII. 22-25, PJ. - KB: 1 9: Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22, PJ. - VI-VIII. - Svédországból írták le, kimutatták Ausztriából (FISCHER 1974b: 22) és Mongóliából (PAPP 1999: 223). Magyarországról először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból mutatták ki egyetlen lelőhelyről (PAPP 2002: 576). Dinotrema matridigna (FISCHER, 1974a) - ÉB: 1 6: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VIII. - A hím ivart eddig nem ismertük, a következő bélyegekben tér el a nősténytől: 1./ A csáp 26-ízű, az 1. csápostoríz 3-szor, a többi íz 2-szer hosszabb a vastagságánál; 2,1 A sugárér második szakasza (r2) 2-szer hosszabb az első keresztérnél (cuqul); 3./ Az 1. hátlemez 2,5-szer hosszabb a hátsó szélességénél. Alsó-Ausztriából írták le, hazai bakonyi lelőhelye a második hiteles előfordulási adata. A magyar fauna új faja. Dinotrema mediocornis (FISCHER, 1973b) - KH: 1 6: Cserszegtomaj, Kőhát, 1990. V 17, PJ. - ÉB : 1 9 : Bakonybél, Somhegypuszta, 1967. IX. 13-20, RL. - KB: 1 9 : Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - V, VII. és IX. - A csáp 19-ízű. Felülnézetben a fej 1,65ször-l,7-szer szélesebb a hosszánál. Az 1. hátlemez 2,2-szer-2,3-szor hosszabb a hátsó szélességénél. A test alapszíne feketés barna. Eddig csak Ausztriából (Tirol) ismertük, ahonnan leírták. A magyar fauna új faja. Dinotrema naevia (TOBIAS, 1962) - KH: 1 â: Uzsa, Querceto-Potentilletum albae-ban fűhálózva, 1963. VI. 4, PJ. - ÉB: 1 9: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. - VI. Leírása óta csak az európai Oroszországból (Leningrád régió) ismertük. A magyar fauna új faja. Dinotrema nervosum (HALIDAY, 1833) - DB: Nyirád, Felső-Nyirádi-erdő, 1965. VI. 2325, PJ. - ÉB: 2 9 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VI. és VIII. - Hitelesen határozott példányok nyomán Írországból és Ausztriából ismerjük. Magyarországról SZÉPLIGETI (1896b: 320) már jelentette (Budapest és Kecskemét lelőhelyekről), a példányok elkallódtak és ezért az adat nem hitelesíthető. Ugyancsak elkallódott a horvátországi Crkvenica-ról közölt példány (SZÉPLIGETI 1. a). Dinotrema nigricorne (THOMSON, 1895) - BF: 1 3 : Tihany, 1957. V, MF. - DB: 1 9: Sáska, Agártető, 1967. V 11, PJ. - ÉB: 1 3: Németbánya, Jáger-völgy, 1967. V 29-VI. 2, PJ. - KB: 1 cT: Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11, PJ. - V-VII. Előfordulása: Svédország, Ausztria, Magyarország. Hazánkban a közelmúltban mutatták ki a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Csorna, Lébény, Osli) (PAPP 2002: 576). Dinotrema notaulica (FISCHER, 1974b) - BF: 1 3: Gyenesdiás, Nagymező, 1966. VI. 14, PJ. - KH: 2 3: Vállus, Fekete-hegy, Büdöskút, 1964. V 26, PJ. - ÉB: 1 9: Iharkút, Laposak, 1966. VI. 27, PJ. - V-VI. - A faj nagyon jellemző bélyege a középhát (mesonotum) korongjának mellső felére kiterjedő hátbarázda (notaulix); a faj neve is erre utal. A hím ivar új: A nőstény csápja 19-ízű, a három hím csápja 20- (1 3) és 23-ízű (2 3). A mellső szárny erecskéje (cu-a) és brachiális ere (3-Cul) kissé duzzadt (nh). Az 1. hátlemez 1,66szor (9) ill. 1,75-1,8-szor hosszabb a hátsó szélességénél. Csak Ausztriából (Alsó-Ausztria) ismertük, a magyar fauna új faja. Dinotrema occipitale (FISCHER, 1973c) - BF: 1 3: Révfülöp, Fülöp-hegy, 1983. V 15,