H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

ÉB: 1 6: Eplény, 1962. VII. 11, PJ. - KB: 1 6: Várpalota, Várvölgy, QuercetoCarpinetumban fűhálózva, 1968. VI. 27, PJ. - V-VIII. - A fajt Írországból és Angliából ismerjük. A magyar fauna új faja. Aspilota ruficornis (NEES, 1834) - ÉB: 1 9: Bakonybél, Hajag, Augusztintanya, Atropetum belladonnae-ban fűhálózva, 1960. VII. 28, PJ. 1 9: Eplény, Malomréti-völgy, 1977. IX. 24, PA. 1 9 : Németbánya, Jáger-völgy, Lythrum salicaria-xól hálózva, 1963. VIII. 22-25, PJ. - KB: 1 9 + 1 6: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. 1 9: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 22, PJ. - VI-IX. - Elterjedése: Írország, Anglia, Svédország, Dánia és Ausztria. A magyar fauna új faja. Aspilota stenogaster STELFOX et GRAHAM, 1951 - ÉB: 1 cT: Herend, Szolimán, 1982. VIII. 4, PJ. - KB: 1 9 + 1 <3: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - VII.-VHI. - A fajt Angliából írták le, magam pedig Koreából (PAPP 2001: 3) mutattam ki. A magyar fauna új faja. Aspilota styriaca FISCHER, 1973 - KB: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - VII. - Az ausztriai Stájerországból írták le öt példány (3 9 + 2 6) alapján (FISCHER 1973a); bakonyi lelőhelye a második adat elterjedéséről. A magyar fauna új faja. Aspilota vernalis STELFOX et GRAHAM, 1951 - ÉB: 1 6: Hárskút, Esztergáli-völgy, Querceto-Carpinetum-ban fűhálózva, 1959. IV. 30, PJ. - IV - Eddigi ismert előfordulása Írország és Skócia. A magyar fauna új faja. Dapsilarthra FÖRSTER, 1862 Dapsilarthra rufiventris (NEES, 1814) - BF: 1 6 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. 1 9: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27, PJ. - ÉB: 1 9 : Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 3 9 + 3 6 : Ugod, Somberek, Hubertlak, 1969. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 9 : Csesznek, Kőárok, 1957. V. 21, PJ. 1 9 + 1 6: Olaszfalu, Töbán-hegy, 1968. IV 25, PJ. 1 9 : Öskü, Sötéthorogvölgy, 1969. VI. 27, PJ. - IV-VI, többnyire júniusban gyűjtötték. - Európa leggyakoribb Dapsilarthra faja, Magyarországon is általánosan elterjedt. Dinotrema FÖRSTER, 1862 Dinotrema amplisignatum (FISCHER, 1973) - KH: 1 9 : Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6, PJ. - DB: 1 9 : Márkó, Menyeke, 1959. V 29, PJ. - ÉB: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9 : Hárskút, 1966. VI. 8, PJ. - V-VI. és VIII. - A nőstény csápja 18-23 ízű (18: 1 9, 19: 1 9, 20: 1 9, 23: 1 9). Az 1. hátlemez l,4-szer-l,5-ször hosszabb a hátsó szélességénél. Eddig Ausztriából és Olaszországból mutatták ki (FISCHER 1973d); a magyar fauna új faja. Dinotrema brevicauda (TOBIAS, 1962) - KH: 1 9 + 1 ó* : Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 48, PJ. - ÉB: 1 6 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9: Németbánya, Jágervölgy, 1967. V 29-VI. 2, PJ. 1 6: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20, PJ. - VI. - A csáp 22- (1 9), 25- (1 9), 27- (1 6) ül. 28-ízű (1 6). Felülnézetben a fej 1,66-1,7-szer szélesebb a hosszánál. Az 1. hátlemez kétszer hosszabb a hátsó szélességénél. A sugárér második szakasza (r2) 2,5-2,7-szer hosszabb az első keresztérnél (cuqul). A 3. comb 2-2,2-szer hosszabb a disztális szélességénél. Előfordulása: Oroszország (Leningrád körzet) és Ausztria (két közölt lelőhelyen). A magyar fauna új faja. Dinotrema castaneithorax (FISCHER, 1973) - ÉB: 1 9 : Bakonybél, Gerence-völgy, 1959. V 20, ML. - KB: 1 6: Csesznek, Kőárok, 1957. V 21, SB. - V - Az ausztriai Stájerországból írták le (FISCHER 1973a), majd kimutattam Koreából (PAPP 2001: 4).