H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

Alysia (Anarcha) obscuripes THOMSON, 1895 - ÉB: 2 9: Hárskút, 1966. VI. 8, PJ. 1 9 + 3 6: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. - VI. - Mindeddig csak Svédországból (innen írták le) és Ausztriából ismerjük. A magyar fauna új faja. Alysia (Anarcha) tipulae (SCOPOLI, 1763) - ÉB: 1 S: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 7, PJ. 1 6: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29., PJ. - KB: Tés, Hegyesberek, 1968. VII. 17, PJ. - Palearktikus elterjedésű, gyakori Alysia faj. A magyar faunából először SZÉPLIGETI (1896b: 319) mutatta ki. Alysia (Alysia) truncator NEES, 1814 - ÉB: 1 9: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5, PJ. - VII. - Bár Európa számos országából ismerjük előfordulását, de sehol - így Magyarországon - sem gyakori; hazánkban először SZÉPLIGETI (1896b: 319) közölte Budapest lelőhelyről. Aphaereta FÖRSTER, 1862 Aphaereta brevis TOBIAS, 1962 - BF: 1 6 : Felsőörs, 1966. V. 30, PJ. - ÉB: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - KB: 1 9: Acsteszér, Homokházi erdő, sásosban fűhálózva, 1961. VII. 28, PJ. - V, VII-VIII. - Eddig a következő országokból közölték lelőhelyeit: európai Oroszország, Ukrajna, Szlovákia és Magyarország. Hazánkban először Nagypeterdről vált ismertté (PAPP 1965: 17). Aphaereta difficilis NIXON, 1939 - BF: 1 9 : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 9 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - KB: 1 9 : Csetény, 1961. VII. 4, PJ. - V, VII.VIII. - Általánosan elterjedt faj a Palearktikumban, Magyarországon is gyakori. Aphaereta major (THOMSON, 1895) - ÉB: 1 9 : Bakonybél, Somhegypuszta, 1967. VI. 15, RL. - KB: 1 9: Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7, PJ. - VI. és VIII. - A nyugati Palearktikumban általánosan elterjedt faj. Magyarországon először a Kiskunsági Nemzeti Parkban (Lakitelek) találták meg (PAPP 1987: 329). Aphaereta minuta (NEES, 1812) - DB: 19 + 1 cT: Gyulafirátót, Miklád, 1967. VIII. 16, PJ. - ÉB: 2 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VIII. - A Palearktikumban gyakori, sőt közönséges faj. Az ürülékfogyasztó légyfajok (Sarcophagidae etc.) lárváinak egyedszám korlátozásában jelentős szerepük van. Aphaereta scaptomyzae FISCHER, 1966 - ÉB: 2 6: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 6: Acsteszér, Homokházi erdő, sásosban fűhálózva, 1961. VII. 28, PJ. 2 9 + 16: Csetény, 1961. VII. 4, PJ. 1 9 : Eplény, Töbán-hegy, 1969. VII. 11, PJ. 1 9: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - VI-VII. - Elterjedése: Ausztria, Németország, európai Oroszország, Moldávia. Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból közölték három lelőhelyét (PAPP 2002: 575). Aphaereta tenuicornis NIXON, 1939 - BF: 2 9 + 6 cT: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. 1 9: Keszthely, 1959. VII. 29, PJ. - ÉB: 1 6: Bakonybél, Vörös János-séd, 1965. IX. 1, PJ. 1 6: Fenyőfő, 1967. VIII. 1-10, RL. - KB: 2 6: Csőszpuszta, Csiklingvár, 1961. VII. 21, PJ. Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerrisbzn fűhálózva, 1964. VIII. 26-28, PJ. - V, VII. -IX. - Európában általánosan elterjedt faj, hazánkban is gyakori. Asobara FÖRSTER, 1862 Asobara tabida (NEES, 1834) - BF: 1 9 + 16: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - DB: 1 9: Úrkút, 1967. VIII. 10-11, PJ. - ÉB: 1 9 +3 6: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ.