H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

9 + 2 Ő: Balatonfüred, Tamás-hegy, 1963. VI. 16., PJ. 1 cî: Gyenesdiás, Nagymező, 1966. VI. 14., PJ. - ÉB: 1 9 : Nyirád, Felsőnyirádi-erdő, 1965. VI. 23-25., PJ. 1 9 : Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17., PJ. - VI-VIL, legtöbbször júniusban gyűjtötték. - Nyugat-palearktikus, nálunk is gyakori, helyenként közönséges faj. Agathis levis ABDINBEKOVA, 1970 - DB: 1 Ô: Márkó, Menyeke, 1959. V 29., PJ. - V Eddig kizárólag Azerbajdzsánból ismertük (ahonnan leírták a fajt). A magyar fauna új faja. Agathis lugubris (FÖRSTER, 1862) (=A. minuta NIEZABITOWSKI, 1910) - ÉB: 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VIII. - A legkisebb (2,6-3 mm hosszú) európai Agathis faj. Európa-szerte gyakori. Magyarországon is egyaránt gyűjtötték sík-, dombés hegyvidékeinken. Agathis malvacearum LATREILLE, 1805 - DB: 2 9 + 5 S: Szentgál, Üsti-hegy, Dipsacus laciniatus-ió\ hálózva, 1962. VIII. 23, PJ. - ÉB: 1 Ő: Fenyőfő, Kisszépalma, 1965. V 25-31, PJ. - KB: 1 9: Csatka, Urak-ára, Angelica silvestris-iől hálózva, 1963. VII. 23, PJ. 4 cT: Mecsérpuszta, 1962. VIII. 8, PJ. - V, VII-VIII, legtöbbször augusztusban gyűjtötték. Egész Európában, így Magyarországon is elterjedt és gyakori faj. Hazánkból először SZÉPLIGETI (1896a: 181) közölte. Agathis mediator (NEES, 1814) - KB: 1 9: Bakonynána, Alsópere, Querceto petraeae-certis-ben fűhálózva, 1964. VIII. 28, PJ. - VIII. - SIMBOLOTTI & ACHTERBERG (1992: 50) öt országot nevez meg elterjedésének: Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország és Magyarország; közlésük első adat a faj hazai előfordulásáról, bár a "Material" fejezetben nem sorol fel magyar lelőhelyet szemben a többi nevezett országgal. Agathis montana SHESTAKOV, 1932 - BF: 1 S : Balatonakaii, 1965. V 21, PJ. - KB: 1 6: Isztimér, 1965. VII. 13, PJ. - V és VII. - Európában elterjedt, mégis sehol sem, így Magyarországon sem gyakori faj. Agathis rufípalpis NEES, 1814 - BF: 1 â : Balatonfüred, Tamás-hegy, 1963. VI. 16, PJ. -KH: 1 9 : Rezi, 1963. VIII. 16, PJ. - ÉB: 1 â: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5, PJ. 1 9 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9 : Németbánya, Jáger-völgy, 1963. VIII. 24, PJ. 1 9 : Porva, Cuha-völgy, 1957. VI. 27, PJ. - KB: 1 9 + 1 cT: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27, PJ. - VI-VIII. - Egész Európában elterjedt és gyakori faj. Magyarországon is számos helyen gyűjtötték. Hazánkban először SZÉPLIGETI (1896a: 181) közölte. Agathis tibialis NEES, 1814 (=A. genualis MARSHALL, 1898) - ÉB: 1 cT: Bakonybél, Somberek, 1959. VIII. 11., PJ. 1 9 +1 6 : Németbánya, Jáger-völgy, 1 9: 1963. VIII. 24. és 1 ó* : 1964. VI. 11-14, PJ. - VI. és VIII. - Az eredeti leírás pontatlansága miatt a szerzők eltérően értelmezték a fajt. SIMBOLOTTI & ACHTERBERG (1999: 120) a neotípus kijelölésével rögzítette a faj megkülönböztető bélyegeit. Az általuk megnevezett három európai országon (Hollandia, Németország, Magyarország) kívül várhatóan még számos országból fogják kimutatni, akár Európához közeli országokból is. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896a: 181) közölte. Agathis umbellatarum NEES, 1814 - BF: 1 cT: Várpalota, Baglyas-hegy, 1968. VI. 25, PJ. - ÉB: 1 cT + 1 6: Ugod, Szár-hegy, 1975. VIII. 14, TS. - VI. és VIII. - Európai, a Mediterráneumban gyakori faj. A bakonyi példányok melanisztikus formák. Agathis varipes THOMSON, 1895 - KB: 1 6 : Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11, PJ. 1 9: Isztimér, Hétházpuszta, 1975. VII. 22, LM. - VII. - Egész Európában elterjedt és gyakori faj.