H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KUTASI CSABA: A Kab-hegy környéki tavak és láprétek futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

zárólag erről a területről került elő talajcsapdából, itt a futóbogár-együttes közel 10%-os gyakoriságú faja volt. - Nagyvázsony: Semlyékes-tó. Pterostichus aterrimus (HERBST, 1784) - lakkos gyászfutó Erősen nedvességkedvelő faj, mely mindig vizek közvetlen közelében (nádasban, zsombékosban, füzesben) található. Eddig csak néhány Balaton-felvidéki lelőhelyét ismertük (KUTASI & SÁGHY 2002). - Nagyvázsony: Nyír-tó, Semlyékes-tó. Pterostichus elongatus (DUFTSCHMID, 1812) - nyúlánk gyászfutó Ez a ritka faj mocsarakban, vízpartokon fordul elő, a Bakonyból eddig egyetlen példányt gyűjtöttek (KUTASI & SÁGHY 2002). - Öcs: Nagy-tó. Pterostichus gracilis (DEJEAN, 1828) - kecses gyászfutó Nedvességkedvelő faj, melyre növényi törmelékek közt akadhatunk. A Bakonyból csak néhány lelőhelye ismert. - Öcs: Nagy-tó. Trechus obtusus ERICHSON, 1837 - zömök fürgefutonc Lelőhelyeinek zöme a Dél-Dunántúlra esik, többi hazai lelőhelyéről csak néhány példányban került elő. A Bakonyból 1996-ban Kincsesbányáról, gyertyános-tölgyesből sikerült kimutatnunk. Gyűjtötték bükkösben, füzesben; talajcsapdázással, rostálással, valamint egyeléssel (KUTASI & SZÉL 2000). - Nagyvázsony: Nyír-tó; Öcs: Nagy-tó; Pula: KisSás-tó. Természetvédelmi vonatkozások A vizsgált területeken jelentős számban fordulnak elő védett és értékes futóbogárfajok, ezek mennyisége az intenzívebben kutatott területeken 8 és 18 között ingadozik (1. táblázat). A védett fajokat területenkénti bontásban a 2. táblázat tartalmazza. Ezek főként sylvicol fajok, ezért előfordulásuknál döntő szempont az erdő közelsége. A vízparti élőhelyek esetén nagyobb jelentőséggel bír az értékes fajok száma, illetve a területek fajgazdagsága és diverzitása. Ezek a jellemző adatok is magas értékeket mutatnak a vizsgált területeken, különösen a Nyír-tó, a Semlyékes-tó és a Nagy-tó esetében. Összességében megállapíthatjuk, hogy számos védett és értékes futóbogár él a Kab-hegy tavainak környékén, s az itt kialakult futóbogár-együttesek nagy fajszámmal és diverzitással jellemezhetők. Néhány veszélyeztető tényezőre azonban fel kell hívni a figyelmet. Az egyik problémát az jelenti, hogy a legtöbb vizsgált élőhely közelében dagonyázó és sózóhelyek vannak kialakítva. A jelentős vadállomány, különösen a vaddisznók nagy taposási és túrási kárt okoznak a növényzetben. A Nagy-Sás-tónál kora tavasszal nagy tömegű kitúrt növényzet rothadt a tóban. A Nyír-tónál és a Semlyékes-tónál jelentős taposási kárt okoztak a növényzetben a vadak. A tavak környéki növénytársulások változása jelentős hatást gyakorol a terület rovaregyütteseire. A taposás, túrás következtében növénymentessé vált foltok vízháztartása kedvezőtlen. Ezek a felületek gyorsan kiszáradnak és nem nyújtanak búvóhelyet a rovarok számára. Ez az amúgy is száraz időjárási viszonyok között különösen káros. Valószínűleg a száraz időszak és a tetemes zavarás hatására vált dominánssá több élőhelyen a nagy selymesfutrinka (Pseudoophonus rufipes). Ez a faj ruderáliák és mezőgazdasági területek közönséges faja. A Nyír-tónál a nedvesebb élőhelyeken is domináns-szubdomináns volt. A Kis-Sás-tónál és a Semlyékes-tónál szintén domináns egyedszámban lépett fel.