H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

* Agonum fuliginosum (PANZER, 1809) {ßstös kisfutó) Palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban viszonylag ritka és szórványos előfordulást mutat, főként nedves és mocsaras erdőkben (leginkább vízparti égeresben) gyűjtötték a sík-, dombés hegyvidéken. Előfordulásainak zöme háborítatlan, természetközeli élőhelyekre esik (pl. Csaroda: Báb-tava, Kisbodak, vagy Porva: Felső-erdő) (SZÉL 1996). A Bakonyból csak 1996ban került elő (KUTASI 1998). Tihanyi előfordulását ez idáig nem publikálták. Jelen vizsgálataink során a Külső-tó mellett találtuk néhány példányát (2000. VI. 4., parttaposás). *Trichocellus piacidus (GYLLENHAL, 1827) (szőrösszemű futó) Euroszibériai elterjedésű faj. Eddig ismert hazai előfordulási helyei a Fertő-tó, Sopron, Pellérd, Debrecen, Nadap, Majkpuszta, Vértessomló, Kis-Balaton, Nyársapát, Tass (KÁDÁR & SZÉL 1995, KUTASI & SZÉL 2000). A Bakony faunájára új faj. Egyetlen példánya a télen is üzemelő talajcsapdából került elő a Külső-tó partjáról 2000. X. 13. és 2001. III. 14. között. Stenolophus persicus MANNERHEIM, 1844 (vöröshasú turzásfutó) Dél-Európában, a Balkánon, Törökországban, a Kaukázusban, valamint KözépÁzsiában fordul elő. Meleg- és nedvességkedvelő faj. Elterjedési területének hazánk az északnyugati határa. 1990-ben még csak 10 hazai lelőhelyét ismertük (Simontornya, Bakony, Mecsek, Ocsa, Kalocsa, Siófok, Mohács), és ezek nagyobb része a Dunántúlról származott (HORVATOVICH 1990). Azóta közölték Kétújfaluból (SÁR 1992) és Felgyőről (HEGYESSY & SZÉL 2002) is. A Bakonyban Puláról és Tihanybol volt adata (TÓTH 1973a), azóta további helyekről is előkerült: Balatonszőlős, Szentjakabfa, Hárskút. Ez utóbbi helyen lámpázással gyűjtötték. Külső-tó, 2001. VI. 26., VII. 5., parttaposás. Stenolophus steveni KRYNICKY. 1832 (Steven-turzásfutó) Pontokaszpi, közép-európai faj. Magyarországon éri el elterjedésének nyugati határát. Hazánkban csak kevés helyről ismertük, ezek: Siófok, Tihany, Zebegény, Öcs. Mivel hosszú ideig nem fogták, a hazai Vörös Könyv eltűntnek nyilvánította (VARGA-KASZAB-PAPP 1990). Újabban a Bakony térségében meleg, száraz területekvízközeli régiójában több helyről is előkerült (Devecser, Hajmáskér, Iszkaszentgyörgy, Kádárta, Szentjakabfa) (KUTASI 1998, 2002), sőt az Északi-középhegységben is megfogták (HEGYESSY G. szóbeli közlése). Jelen vizsgálataink során a Külső-tó mellett parttaposással gyűjtöttük. Védett, eszmei értéke 10 000 Ft. A Tihanyi-félszigeten egyetlen példányát fogtuk a Külső-tó partján 2001. VII. 5-én parttaposással. *Ophonus melletti (HEER, 1837) (kis bársonyfutó) Hazája Európa, Kis-Ázsia, a Kaukázus és Közép-Kelet. Magyarországról csak néhány előfordulási adata ismert: Szigetköz, Zselic, Bakony, Börzsöny, Bükk, valamint a Kiskunsági NP. Ez a szórványos előfordulású faj feltehetően nem ritka hazánkban, de mivel teljes bizonyossággal csak a hím példányok határozhatók meg, a faj korábbi hazai előfordulási adatai nem megbízhatóak (SZÉL 1996). A hazai példányok többségét fényen gyűjtötték (KUTASI 1998). Tihanyban 2000-ben a Szarkádi-dűlő környékéről került elő lámpázással (VII. 5.), a Kiserdő-tetőről, a Külső-tó partjáról talajcsapdából (2001. VIII. 10.). *Ophonus parallelus (DEJEAN, 1829) (apró bársonyfutó) Mediterrán-kaukázusi elterjedésű faj, amelynek a tihanyi előfordulásán kívül még Csopakról (Balaton-felvidék) van biztos hazai adata (KUTASI & KÁDÁR 2003).