H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

képződhetnek. Homokkőben talán azért fejlődhettek ki, mert a határoló közepes szemcséjű konglomerátumos rétegek jó vízvezetők. A közepes szemcséjű konglomerátumos rétegben kialakult pszeudokarsztos formák valószínűleg részben utólag alakulnak ki úgy, hogy a kavicsok anyaga oldódással fogy, vagy a kavicsok inszoláció hatására kihullanak. Mivel a tanulmányozott formák aláhajló falon helyezkednek el, ill. és mivel jelentős szélességűek lehetnek (13. ábra) nem alakulhattak ki a jelenlegi körülmények mellett. A csapadékvíz - a fentebb említett közepes szemcséjű konglomerátumos rétegen végbemenő átszivárgást és a réteglap menti vízvezetést leszámítva - nem képes közvetlenül a kőzethez jutni. Képződésük talajhoz vagy fedőüledékhez köthető. Egyrészt azért, mert adott elborítási szint mellett a határoló felszínről lefolyó víz a kőzethez áramlik (a fedőüledékes felszín és a kőzet határán tartósan víztócsák maradhatnak meg), másrészt a talaj és a növényzet miatt a víz pH-ja megnőhet. Fontos megemlíteni, hogy miután a pszeudokarsztos formák a rétegzettség irányába dőlnek, belőlük az anyag oldat formájában távozik a kőzet szemcséi között, valamint a réteglapok mentén. A kitakaródás során az egyre alacsonyabbra kerülő fedőüledékes (talajos) felszín szintjében újabb és újabb pszeudokarsztos formák képződnek. Miután a 13. ábrán bemutatott formák lefelé egyre kisebb méretűek, valószínű, hogy e helyen egyre gyorsabb volt a kitakaródás. A 14. ábrán látható, nagyméretű színlő magasságában az elbontás tartós 14. ábra: Szelvény egy kőtömb oldaláról (Szentbékkállai-kőtenger) Jelmagyarázat: 1. Közepes szemcséjű konglomerátum 2. Finom szemcséjű konglomerátum 3. Homokkő 4. Talaj 5. Színlő 6. Madáritató, a a rétegek dőlésiránya