H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

KUTASI CSABA – SÁGHY ZSOLT: A Bakony faunájára új és ritka bogárfajok (Coleoptera)

dul elő (HURKA 1996). CSÍKI (1946) és FREUDE (1976) még az O. stictus szinonimjaként ismerteti, míg később O. rotundicollis-ként szerepel (P. BRANDMAYER - T Z. BRANDMAYER 1982). SCIAKY (1987) a genuszról írt dolgozatában O. ardosiacus-ként tárgyalja, az O. stictus nevet pedig a korábban O. obscurus-ként ismert faj kapta. Emiatt korábbi hazai adatai revízióra szorulnak, Magyarországi elterjedése bizonytalan. Az MTM Allattárában sincs bizonyító példánya. E fotoaktív faj feltehetőleg nem csak a Bakonyra, hanem a hazai faunára is új. Ez idáig a Kárpát-medencéből is csak egy lelőhelyről van biztos adata (Torockó). A Keszthelyi-hegységben a Tátika lábánál fénycsapda gyűjtötte. Új adat: Zalaszántó, Tátika-hegy lába, Várrét, 2001. 07. 15. fénycsapda, leg.: Sághy Zs. Ophonus cordatus (DUFTSCHMID, 1821) Nyugat-palearktikus elterjedésű, stenotop, thermophil faj, melyet meleg hegyoldalakon, meszes legelőkön, száraz mezőkön, pusztafüves sztyeppeken, valamint galajon (Galium) gyűjtöttek (KIRSCHENHOFER 1989). Hazánkban ritka, viszonylag kevés előfordulási helye ismert. A hegyvidéken száraz, meleg gyepekben, a Duna-Tisza közén homokdombon fogták (SZÉL 1996a). Agrárterületen üzemelő fénycsapda is gyűjtötte (KÁDÁR - SZÉL 1989). TÓTH (1973) a Bakonyból Döbröntéről (Vár-hegy) és Öcsről (Kab-hegy) közli, lámpázással Vászolyon is fogták (RETEZÁR - SZÉKELY, 1999). Retezár Imre többször gyűjtötte a márkói Tégla-dűlőben, előkerült továbbá Paloznakról rönk forgatásával, valamint Vilonyáról talajcsapdázással. Új adatok: Márkó, Tégla-dűlő, egyelés, 1985. 06. 30., 1986. 06. 26., 1987. 07. 11., 1993. 07. 27, 1995. 06. 04, leg.: Retezár I.; Paloznak, autóspihenő, erdőszél, forgatás, 2000. 06. 20, leg.: Sághy Zs.; Vilonya, Külső-hegy, sziklagyep, talajcsapda 1999. 07. 21 - 08. 04, leg.: Kutasi Cs, Cymindis humeralis (FOURCROY, 1758) Nyugat-palearktikus elterjedésű, eurytop, xerophil faj, melyet száraz erdőszegélyeken, homokos réteken, hegyi kaszálón gyűjtöttek (KIRSCHENHOFER 1989). Hazánkban ritka faj, amely főként a hegyvidék száraz, meleg, növényzettel gyéren benőtt helyeiről került elő. Az újkeletű példányokat gyertyános-tölgyesben (Querco petraeaeCarpinetum), illetve hegyi zöldlegelőn (Lolio-Cynosuretum) gyűjtötték talajcsapdával, kövek alól és egyeléssel (SZÉL 1996a). A Bakonyból TÓTH (1973) Balatonakaiiról közli, a MTM-ben további régi adatai is fellelhetők: Balatongyörök, 1955. 09. leg.: Dr. Lenci; Kádárta, 1955. 09. leg.: Dr. Lenci; Pét coll: Lichtn. Az újabb kutatások során a Keszthelyi-hegységből, valamint Alsóörsről is előkerült, mindkét helyen talajcsapdával fogták. Új adatok: Keszthelyi-hegység, Várvölgy, talajcsapda, 1994. 07. 31 -09. 04. leg.: Retezár I.; Alsóörs, Csere-hegy, tölgyes, talajcsapda, 2000. 07. 24 - 08. 16. leg.: Kutasi-Harmat Meloidae - Hólyaghúzó bogarak Sitaris muralis (FORSTER, 1771) - pirosvállú méhbogár Közép- és dél-európai faj. Hazánkban elterjedt, de ritka. A síkság és a dombvidék lakója, füves helyeken virágokon található, csak napfényes időszakban gyűjthető. Elsősorban Anthophora fajok fészkében fejlődik (KASZAB 1956). Hazai elterjedési adatait TÓTH (1973b) közölte.