H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepke fauna vizsgálata a Keleti-Bakonyban

Lymantria dispar (Linnaeus, 1758) - BÖR, DUD, DUK, FŐS Calliteara pudibunda (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, DKÁ, DUK Orgyia antiqua (Linnaeus, 1758) - BŐS, DUD Euproctis chrysorrhoea (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, FHL, FŐS Penthophera mono (Linnaeus, 1767) - BÖR Arctomis I - nigrum (Müller, 1764) - BÖR, DUD NOLIDAE Meganola togatulalis (Hübner, 1798) - BÖR, DUK Meganola albula (Denis & Schiffermüller, 1775) BÖR, CSR, DUD, FŐS Nola cucullatella (Linnaeus, 1758) - BÖR, FŐS Nola cicatricalis (Treitschke, 1835) - DUD Nola aerugula (Hübner, 1793) - BÖR Nycteola asiaüca (Krulikovsky, 1904) Bena bicolorana (Fuessly, 1775) - BŐS, DUD Pseudoips prasinana (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, DKÁ, DUD, DUK, FŐS Earias clorana (Linnaeus, 1761) - BÖR, DUD Earias vemana (Fabricius, 1787) - DUK ARCTIIDAE Miltochrista miniata (Forster, 1771) - BÖR, BŐS, DUD, DUK, FHL, FŐS Cybosia mesomella (Linnaeus, 1758) - BÖR, DKA, FŐS Lithosia quadra (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, FŐS Edema lundeola (Zincken, 1817) - BÖR, DUD, FHL, FŐS Eilema complana (Linnaeus, 1758) - BÖR, DUD, DUK, FŐS Eilema palliatella (Scopoli, 1763) - FHL Eilema pygmaeola (Doubleday, 1847) - BÖR, BŐS Eilema lutarella (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS Eilema sororcula (Hufnagel, 1766) - BÖR, FŐS Amata phegea (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, DKÁ Dysauxes ancilla (Linnaeus, 1767) - BÖR, DUD, DUK, FŐS Phragmatobia fuliginosa (Linnaeus, 1758) - BÖR, BŐS, DKÁ, DUD, DUK, FŐS Spilosoma lutea (Hufnagel, 1766) - BÖR, DKÁ, DUD, DUK, FHL, FŐS Spilosoma lubricipeda (Linnaeus, 1758) - BÖR, DKÁ, DUK, FŐS Spilosoma urticae (Esper, 1789) - DKA Diacrisia sannio (Linnaeus, 1758) - BÖR Arctia caja (Linnaeus, 1758) - BÖR Arctia villica (Linnaeus, 1758) - BÖR, CSR, FHL, FŐS Callimorpha dominula (Linnaeus, 1758) - DUD, FHL Euplagia quadripunctaria (Poda, 1761) - DUD, FŐS Tyria jacobaeae (Linnaeus, 1758) - FHL Endromis versicolora (Linnaeus, 1758) A nyíren és az égeren fejlődő fajnak kevés az ismert bakonyi lelőhelye (RÉZBÁNYAI 1973, 1979b, ÁBRAHÁM 1991). Erősen párás mikroklimatikus környezetet igényel, ilyen típusú élőhely viszont kevés van a vizsgálati területen. A Bakony-vidék magasabb területein, ahol fejlődésének feltételei megvannak, tápnövénye ritka (nyír vagy éger), mivel a zömmel üledékes kőzetekből felépülő hegységben a vízhálózat sűrűsége kicsi. Ettől az általános képtől eltér a Nyugati-Bakonyalja, ahol gyakoribb, pl. Nyirád, Darvas-tó (ÁBRAHÁM 1998a). A Bakonyban előforduló nyíresek zöme is száraz élőhelyeken nő. Védett faj. A fentiek miatt hasonlóan kevés lelőhelyről kerül elő a nyíren és az égeren fejlődő Falcaria lacertinaria, Drepana curvatula, Tetheella fluctuosa is. Hyles galii (Rottemburg, 1775) A holarktikus elterjedéssel rendelkező faj hazánkból az elmúlt harminc évben csak szórványosan került elő. Népessége mindenhol megritkult, ezért természetvédelmi szempontból nagyobb figyelmet érdemelne. Leptidea reali Reissinger, 1989 A fajt 1989-ben választották el testvérfajától, a Leptidea sinapistól. A nagyfokú külső morfológiai hasonlóságuk miatt nehezen határozható faj, ivarszervi vizsgálatok alapján viszont könnyen megkülönböztethető (ÁBRAHÁM 1998b). Hazánkban a középhegységekben, valamint a Dél- és Nyugat-Dunántúlon lévő nedves kaszálóréteken számíthatunk előfordulására. Nem ritka.