H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

TÓTH SÁNDOR: Odonatológiai vizsgálatok a Vörös János-séd völgyében

Érdemes összehasonlítani a Vörös János-séd, a Bakony-vidék és Magyarország szitakötő-faunájának faunaelem-csoportok szerinti összetételét. Az ezt szemléltető 3. táblázat adataiból kitűnik, hogy a Vörös János-séd szitakötő-együttese mind a magyarországi, mind a bakonyi faunaösszetételtől elég jelentősen különbözik, de inkább az utóbbihoz áll közelebb, különösen a nagyobb részarányú fajok esetében. Ehhez viszonyítva is feltűnő viszont a nyugat-szibériai elemek kiugró negatív anomáliája, míg a holomediterrán, a szibériai és a ponto-kaspi faunaelemeknél közepes mértékű pozitív anomália észlelhető. 3. táblázat: A faunaelem-csoportok szerinti megoszlás összehasonlítása Faunaelem -csoport (Dévai 1976) Magyarország Bakony-vidék Vörös János-séd Faunaelem -csoport (Dévai 1976) faj szám % faj szám % faj szám % Holomediterrán faunaelemek 15 23,8 15 23,3 12 30,8 Atlantomediterrán faunaelemek 3 4,8 2 3,8 1 2,6 Adriatomediterrán faunaelemek 1 1,6 1 1,9 1 2,6 Pontomediterran faunaelemek 13 20,6 12 22,6 8 20,5 Ponto-kaspi faunaelemek 6 9,5 5 9,4 5 12,8 Szibíriai faunaelemek 9 14,3 8 15,1 7 19,9 Nyugatszibíriai faunaelem ek 14 22,2 9 17,0 5 12,8 Mongol faunaelemek 1 1,6 1 1,9 Eremiális faunaelemek 1 1,6 Környezetminősítés a szitakötők alapján Végezetül - támaszkodva DÉVAJ és MISKOLCZI (1986) munkájára - indokolt elvégezni a Vörös János-séd völgyének, mint szitakötő-biotópegyüttesnek a minősítését. Ennek alapja a szitakötőfajok UTM hálótérképek szerinti gyakorisági csoportokba való sorolása, majd az egyes gyakorisági kategóriákhoz mértani haladvány szerint növekvő súlyfaktorok hozzárendelése az alábbiak szerint: Igen gyakori előfordulású 1 faj X 1 = 1 pont Gyakori előfordulású 19 faj X 2 = 38 pont Mérsékelten gyakori előfordulású H faj X 4 = 44 pont Ritka előfordulású 2 faj X 8 = 16 pont Szórványos előfordulású 6 faj X 16 = 96 pont Összesen: 39 faj 194 pont Ennek megfelelően tehát a Vörös János-séd völgy szitakötő faunája 194 pontot „ér". A pontozásnál a módszer megalkotói figyelembe vették az álló- és a folyóvizek, továbbá a síkságok és a hegyvidékek faunájából adódó különbségeket, ezeket is súlyfaktorokkal fejezték ki. Javaslatuk szerint a völgy esetében alkalmazandó súlyfaktor 1,25. Ezzel megszorozva a fenti pontszámot 242,5-öt kapunk. Ennek alapján a Vörös János-séd völgyét rendkívül fajgazdag területnek, azaz I. osztályú szitakötő-biotópnak tekinthetjük. A dolgozat egy odonatológiai szempontból is érdekes bakonyi terület szitakötő faunájának minőségi és mennyiségi összetételét tárja fel, valamint egyúttal a fauna állapotát is rögzíti. A gyűjtéseket a völgyben kívánatos lenne folytatni, sőt egy bizonyos idő után az