H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

KONTSCHÁN JENŐ: A Dunántúli-középhegység (Gerecse, Vértes és Bakonyvidék) Peracarida faunája I. Vízi fajok (Amphipoda et Isopoda: Asellota)

Általánosan elmondható, hogy mindenféle víztípusban gyakori az A. aquaticus, a lassabb folyású, növényzettel dúsan benőtt kis vízfolyásokban, a kis tavakban és a mocsarakban is megtalálható. A Vértes területén több forrásban is fellelhető. Ezzel a legszélesebb ökológiai valenciájú fajjal gyakran találkoztunk a Dunántúli-középhegység területén (36 helyen). Az A aquaticus gyakorisága a faj euriök jellegével kapcsolatos, mindenféle víztípusban megtalálható, és sok esetben a magasabb szervesanyag-tartalmú vizek egyetlen Peracarida faja (5. térkép). Összehasonlítva az élőhelyenkénti előfordulást, azt tapasztaltuk, hogy a G. roeseli és G. fossarum fajok leginkább hasonló élőhelyen fordulnak elő a Dunántúli-középhegység területén, mivel mindkét faj elsődlegesen patakokban él. Az A aquaticus faj több pataki élőhelyen megtalálható, azonban a két előzőekben említett fajtól eltérően több más jellegű víztípust is benépesít. A S. ambuláns különbözik az előző három fajtól speciális élőhelytípusai (források és mocsarak) miatt, bár ezeken a helyeken az A aquaticus faj is előfordul, azonban változatosabb élőhelyeket is benépesít. A N. valachicus csupán egyetlen lelőhellyel rendelkező adata miatt különül el, jelentősen a többi megtalált fajtól (1. ábra). OÜOOOOGOÜ I I I I I I I I I 1 1 3 1. ábra: A megtalált fajok összehasonlítása az élőhely-választásuk alapján (hierarchikus cluster analízis, Jaccard index segítségével (PODANI, 1996) Jelmagyarázat: 1. A aquaticus, 2 N. valachicus, 3. S. ambuláns, 4. G. fossarum, 5. G. roeseli Összegzés A Dunántúli-középhegység három kevéssé ismert területén 4 Amphipoda és 1 Isopoda (Asellota) fajt találtunk. A leggyakoribb és a legelterjedtebb a G. roeseli volt, de nagy számban és sok élőhelyen találkoztunk az A aquaticus fajjal is. Speciális forrás és mocsári élőhelyeken fordult elő a S. ambuláns. A forrás régiók közelében gyakori volt a G. fossarum, míg csupán egyetlen lelőhelyen találkoztunk a N. valachicus fajjal. Irodalom CSÖRGITS G. (2000): Compostion and long-long term changes of the invertebrate macrofauna in two streams of the Pilis Mountains, Hungary. - Opusc. Zool. Budapest, 32: 27-49. DUDICH E. (1927): Neue Krebstiere in der Fauna Ungarns. - Arch. Bal. 1(3): 343-387. DUDICH E. (1941): Niphargus mediodamibialis sp. nov., die am weitesten verbereiteten Niphargus-Art des mitteleren Donaubeckens. - Fragm. Faun. Hung. 4: 61-73. FORRÓ F. & MEISCH, C. (1998): A Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti vizeinek rákfaunája (Crustacea). - Aquatic fauna of the Dráva region in the Duna-Dráva National Park, Hungary. Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 9: 111-122.