H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

MUSKOVITS JÓZSEF: A Bakony díszbogár-faunájának alapvetése (Coleoptera: Buprestidae)

Pontomediterran elterjedésű faj. A lárvák őszi vérfú (Sanguisorba officinalis) és pimpó (Potentilla sp.) száraiban fejlődnek, fejlődésük időtartama egy év. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók. Elterjedt faj, helyenként nagyon gyakori. - Aszófő/Alsó-erdő 1992. 06. 24. MO - Balatonarács 1978. 06. 25. PA - Balatonederics 1904. 04. 03. EF - Balatonfüred/Tamás-hegy 2000. 05. 24. KÁ - Balatonudvari 1976. 06. 07. PA, 1976. 06. 19. PA, 1982. 06. 17 GK (10). - Balatonudvari/Kiliántelep 1987. 08. 03. CZs - Berhida 1954. 08. L? - Bodajk 1985. 06. 23. HG - Iszkaszentgyörgy/Iszka-hegy 1999. 07. 08. MO - Királyszentistván/Ugri-hegy 1998. 06. 24.-07. 08. KCs (tes.) - Pápa 1900. WF - Rezi (?) LR - Sümeg (?) an - Tihany/Külső-tó 1972. 07. 05. TS - Újdörögd/Csilla-hegy 1985. 07. 20. HG - Várpalota/Badacsony 1969. 06. 28. PJ (4) - Veszprém 1995. 06. 09. MA - Veszprém/Csatár-hegy 1984. 06. 11. RI (2) - Vilonya/Külső-hegy 2000. 07. 25. KCs - Zirc (?) LF. KASZAB (1940): Balatonederics, Tapolca. Coraebus florentinus (HERBST, 1801) - szalagos díszbogár Holomediterrán elterjedésű faj, a lárvák molyhos tölgy (Quercus pubescens), csertölgy (Quercus cerris) és kocsányos tölgy (Quercus robur) még élő végágaiban élnek, majd a kifejlett lárvák gyűrűzésükkel (a háncsréteg kör alakú megrágásával) előidézik ezen ágak elszáradását. Fejlődésük kétéves. Az erdőszegélyen, vagy a magányosan álló, napsütötte fákat részesítik előnyben, a zárt erdőben ritkábban fordulnak elő. Az élő tölgyfák elsődleges kártevőjeként tekinthetjük ezt a fajt. A meggyűrűzés („halálgyűrű") következtében a megtámadott ág általában ősszel, vagy télen letörik, miután az imágó azt már elhagyta. Az imágók júniusban a tápnövények koronáiban találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. A hegy- és dombvidéki tölgyesekben általánosan elterjedt, nem ritka faj, amely azonban életmódja miatt a szabadban csak nagyon ritkán kerül az emberek szeme elé. Coraebus rubi (LINNAEUS, 1767) - földiszeder-díszbogár Pontomediterran elterjedésű faj, A lárvák hamvas szeder (Rubus caesius) és málna (Rubus idaeus) vastagabb vesszőiben élnek, fejlődésük valószínűleg kétéves. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. Elterjedt és eléggé gyakori faj, az imágók a számukra kedvező élőhelyen olykor nagyobb példányszámban is előfordulnak. - Balatonfüred 1983. 06. 11. ÁL - Balatonszőlős 1996. 08. 07. KÁ - Balatonudvari 1997. 07. 27. HG - Tihany 1984. 07. 29. PA - Tihany/Külső-tó 1972. 07. 05. TS - Vászoly 1982. 06. 27. PA, 1989. 08. 04. SzK - Zirc (?) LF. KASZAB (1940): Tapolca. Coraebus undatus (FABRICIUS, 1787) - hullámos díszbogár Holomediterrán elterjedésű faj, amely Magyarországon a tölgyesekben szórványosan fordul elő, nagyon ritka. A lárvák tölgy (Quercus sp.) törzseinek és vastagabb ágainak kérge alatt élnek, fejlődésük két-három évig tart. Az imágók júniusban és júliusban tápnövényeik napsütötte csúcságain találhatók, és virágokat egyáltalán nem látogatnak. Csak a több mint 100 éves adatok bizonyítják bakonyi előfordulását, azóta nem került elő újabb példány. Úgy tűnik, hogy ez a faj az egész országban megritkult, legalábbis az utolsó 50 év során mindössze egyetlen példányban került elő. Nehéz gyűjteni, mert a megtámadott ágakat nem gyűrűzi meg, ezért nem látható, hogy a lárva melyik ágban fejlődik, a kifejlett imágók pedig magasan, a fák koronáiban tartózkodnak. - Kup 1895. 06. WF - Pápa 1898. 08. WF. KASZAB (1940): Kup, Pápa.