Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Col: Carabidae) vizsgálata a veszprémi Csatár-hegyen és környékén

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 18-1999 (2001); 95-104. FUTÓBOGARAK (COL.: CARABIDAE) VIZSGÁLATA A VESZPRÉMI CSATÁR-HEGYEN ÉS KÖRNYÉKÉN KUTASI Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Abstract: Examination of Carabidae in the Csatár Hill, Veszprém and in its surroundings Altogether 88 Carabidae species could be pointed out in the studied area with different collecting methods (thinning, candling, screening, soil trapping). With soil trapping performed in different habitats 1226 individuals of 36 species turned out. The most frequent species is the Abax parallelepipedus Piller et Mitterpacher, 1873, further frequent species of forest habitats are: Abaxparallelus (Duftschmid, 1812), Abax ovalis (Duftschmid, 1812), Carabus hortensis Linnaeus, 1758, Carabus coriaceus Linnaeus, 1758. Altogether occurrances of seven protected Carabus species could be pointed out (C. cancellatus, C. convexus, C. coriaceus, C. germán, C. hortensis, C. nemoralis, C. scheidleri pannonicus). Description and domestic occurrence of rare species turned up during the collections are also given. New species to the fauna of the Bakony: Amblystomus metallescens (Dejean, 1829); Bradycellus csikii Laczó, 1912; Harpalus subcylindricus Dejean, 1829; Amara gebleri Dejean, 1831; Amara majuscula Chaudoir, 1850. Other rare species: Bembidion obtusum Serville, 1821; Pterostichus leonisi Apfelbeck, 1904; Amara sabulosa (Serville, 1821). Bevezetés A Bakonyi Természettudományi Múzeum (a továbbiakban BTM) 1996-ban kapott felkérést Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatától a Csatár-hegy természettudományos vizsgálatára. Az intenzív kutatások során számos eredmény született, melyek egy részét ebben a dolgozatban adjuk közre. A tájföldrajz beosztása szerint (MAROSI - SOMOGYI 1990) a Csatár-hegy két kistáj határán fekszik. A Csatár-hegy a Déli-Bakony keleti szélén emelkedik, a Séd mély fekvésű völgytalpa pedig már az Eszaki-Bakonyhoz tartozó Veszprém-Devecseri-árok területére esik. A terület a mérsékelten nedves és a mérsékelten száraz, valamint a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati típusok határán fekszik, ez okozza a hegy északi és déli oldala közötti jelentős mikroklimatikus eltéréseket. A klímazonális társulás a mészkedvelőtölgyes (Orno-Quercetum), amely a déli oldalon sziklafüves lejtősztyeppbe és cserszömörcés karsztbokorerdőbe megy át. A hegy északi oldalán a hegylábnál pedig extrazonális szubmontan bükköst találunk (BARTA és mtsai 1997). A vizsgált terület állatföldrajzi szempontból (PAPP 1968) a Déli-Bakonyhoz tartozik. Veszprém környékéről sok gyűjtési adat áll rendelkezésünkre, de ezek jó része nem tartal-