Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

kiszárad. Kleintanya és Réhpuszta környékén fokozatosan elszivárog a vize. Víztípus: csermely. Biotóp-minó'sítés: III. Mérsékelten fajgazdag élőhely. A védett fajok száma: 1. Pyrrhosoma nymphula interposita adat: 1992.06.15, 12, TS. Egyéb fajok: Coenagrion ornatum*, Ischnura elegáns, Libellula depressa. (34) Öreg-séd (Bakonybél): A közigazgatásilag Bakonybélhez tartozó Somhegy (korábbi térképeken Somhegypuszta) alatt nyíló völgyben fakadó források által táplált vízfolyás a Zircet Bakonybéllel öszszekötő műút közötti völgyszakaszon több ágra bomlott. A mellékágak két nagyobb süllyedékben sasos, részben zsombéksásos, tocsogós vizes élőhelyet alakítottak ki, melyek állandó vízborításához kisebb szivárgó források is hozzájárultak. A völgynek éppen ezen, a zoológiai szempontból valószínűleg legértékesebb részén hozták létre a bakonybéli szeméttelepet, aminek következtében mind a biotóp, mind annak faunája jelentős károsodást szenvedett. A szeméttelep létesítésekor az Öreg-séd medrét szabályozták, ezért a zsombékosok kiszáradtak. Csupán néhány, kisebb (1-2 m

2 nagyságú) tömpöly maradt meg. Közülük csak az egyik mélyebb és állandó vizű, melyben többek között szitakötő lárvák (Aeshna cyanea, Libellula depressa, Coenagrion puella, Ischnura elegáns, Pyrrhosoma nymphula interposita) is élnek. A völgy szitakötő faunájának kiemelkedő elemeként, a szűkebb értelemben vett Bakonyban, itt sikerült először megtalálni 1975-ben a barnacsíkos szitakötő (Sympetrum pedemontanum) kis populációját. A Bakony-hegység szitakötőiről készült monográfiában (TÓTH 1980) szereplő megállapítással szemben (miszerint a völgy a szitakötők szempontjából szegényes), a rendszeresebb gyűjtések során kiderült, hogy a fauna inkább gazdagnak mondható. Víztípus: csermely. Biotóp-minősítés: I. Különösen fajgazdag élőhely. A védett fajok száma: 3. Pyrrhosoma nymphula interposita adatok: 1980.05.13, 2cT 32, CSM; 1980.06.13, 12, TS; 1989.05.05.16, 4C/ 12, TS; 1989.10.17, 2 L, TS; 1997.06.11, 12, TS, +MF; 2000.10.04, 2 L, TS; 2001.04.15, 4 L, TS; 2001.04.15, 1 L, TS; 2001.05.09, 12, TS, +MF; 2001.05.09, 2 L, TS; 2001.05.09, 1 E, TS. Egyéb fajok: Aeshna cyanea, Aeshna mixta, Coenagrion ornatum*, Coenagrion puella, Ischnura elegáns, Ischnura pumilio, Lestes barbarus, Lestes dryas*, Lestes sponsa, Libellula depressa, Orthetrum brunneum*, Orthetrum coerulescens

, Platycnemis pennipes, Sympecma fusca, Sympetrum flaveolum, Sympetrum pedemontanum, Sympetrum striolatum, Sympetrum vulgatum. (35) Pápai-Bakony-ér, Iharkút (Bakonyjákó): A lelőhely az egykori Iharkúttól ENy-ra található, a Pápai-Bakony-ér völgyének kiszélesedő része. Papp Jenő -, aki a fajt nagy valószínűség szerint ezen a területen találta meg - 1968.06.28-án járt a lelőhelyen, de annak közelebbi nevét nem említi, így „Iharkút"-ként került be az irodalomba (TÓTH 1980). A kis település, a helyén feltárt bauxitlencse külszíni bányászata miatt, később teljesen eltűnt. Mivel a bányászat során kitermelt meddő egy jelentős részét éppen a völgy bejáratánál helyezték el, valószínűsíteni lehetett, hogy a vízfolyás is teljesen elapadt, ezért nem érdemes ott a fajt keresni. Ennek ellenére, miután napirendre került a Pyrrhosoma nymphula interposita bakonyi elterjedésével kapcsolatos dolgozat megírása, 1998-ban bejártam a völgy felső szakaszát. Kiderült, hogy az „ér" megvan, sőt újabb vizes élőhelyek (tömpölyök) is képződtek a völgyben, melyeket érdemes külön biotópként kezelni. Bár a csermely vízhozama nagyon kicsi, de a völgy egy kiszélesedő, egyúttal ellaposodó, sasos, süppedékes részén, a faj (a településsel ellentétben) átvészelte a bauxitbányászatot. A populáció jelenleg kétségtelenül nagyon kicsi, ennek ellenére a kiadós gyűjtögetés két lárvát és egy lárvabőrt eredményezett. Viszont itt is nagyobb egyedszámban jelen van a sebes acsa (Aeshna cyanea) lárvája, valamint sikerült megfogni az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) lárváját is. A kétéltűek közül él a területen az alpesi gőte (Triturus alpestris), valamint a sárgahasú unka (Bombina variegata). Az említett szitakötőkkel ez a fajegyüttes a völgynek érdekes színezetet kölcsönöz.