Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

A Bakonyból megismert Pyrrhosoma nymphula interposita élőhelyek szitakötő faunájának összetétele A rendelkezésre álló adatok alapján érdemes megvizsgálni, hogyan alakul a Pyrrhosoma nymphula interposita lelőhelyein a szitakötő fauna fajszám szerinti összetétele. Mivel az állóvizek faunája általában jóval fajgazdagabb a vízfolyásokénál, természetesen reálisabb képet kapunk, ha az összetételt ennek megfelelően külön-külön vizsgáljuk. A részletesebb szöveges elemzés helyett oszlopdiagramon szemléltetjük a fajszámokat, külön a vízfolyásokét és külön az állóvizekét. A bemutatásból kimaradt néhány lelőhely. Ezek elsősorban olyanok, melyektől csak a Pyrrhosoma nymphula interposita adata származik, vagy a fajlista feltűnően hiányos. Ugyancsak kimaradtak konkrét élőhelytípushoz nem köthető gyűjtőhelyek (pl. Kab-hegy), továbbá szórványadatok lelőhelyei. Az ábrák elemzéséből kiderül, hogy milyen nagy különbségek vannak az egyes élőhelyek faunájának menynyiségi összetételében. Ezek csak részben magyarázhatók a kutatás intenzitásával. Sokkal inkább összefüggenek az élőhely sajátosságaival. A vízfolyások esetében általában feltűnő az eltérés a víz áramlásának sebessége, valamint az élőhely növényzete terén meglévő különbségek szerint. Egy lassú áramlású, dús növényzetű érben, vagy csermelyek ilyen szakaszaiban, rendszerint több-kevesebb, elsősorban állóvizekre jellemző faj (Anaciaeschna isosceles, Brachytron pratense, Coenagrion puella, Ischnura elegáns stb.) is előfordul. A gyorsabb folyású csermelyek fajokban többnyire szegények. A vízfolyások faunájának mennyiségi összetételét bemutató diagram (11. ábra) elemzéséből kiderül, hogy a Bakonyvidék Pyrrhosoma nymphula interposita élőhelyei közül a legfajgazdagabb vízfolyásnak a Raposkai-mellékág (21 faj), a Meleg-víz (20 faj), a Röhe-víz (16 faj), valamint az Eger-víz és a Bolgár-földi-csermely (15-15 faj) bizonyult. Az állóvizek faunájának fajszám szerinti gazdagságát lényegesen befolyásolhatja a tenyészőhely nagysága. Egy néhány négyzetméteres tömpöly típusú állóvízben rendszerint mindössze 4-5 szitakötő faj lárvája fejlődik (szélsőséges példaként említhetjük a Szarvaskútikavicsbánya-tömpölyöket, ahonnan 16 fajt sikerült kimutatni). Nagyobb tavakban, tározókban, mocsarakban a fajszám meghaladhatja a 30-at is. A Pyrrhosoma nymphula interposita állóvízi élőhelyei közül a legmagasabb fajszámot a Nyír-tónál sikerült regisztrálni, ahonnan jelenleg 32 taxont ismerünk. Ezt követi a Kálomisz-tó és a Nagyteveli-tározó (30-30 faj), a Bányatelepi-horgásztó, az Erdész-tó (29-29 faj), a Kisösküi-forrástó, a németbányai Pisztrángostó, a Szarvaskúti-tó, valamint a Szápári-horgásztó (28-28 faj). A Bakonyvidék állóvizeiből kimutatott fajok számának alakulását ugyancsak oszlopdiagramon (12. ábra) mutatjuk be. A Pyrrhosoma nymphula interposita bakonyvidéki élőhelyeinek minősítése a szitakötő-fauna alapján Az élőhelyek nagymértékű diverzitása, illetve az ott élő fauna mennyiségi és minőségi összetételének eltérése, lehetőséget biztosít a különbségek exakt mérésére. Dévai György és Miskolczi Margit már korábban kidolgoztak egy, a szitakötők segítségével történő, és az adatok hálótérképek szerinti előfordulásán alapuló, objektív biotópminősítést (DÉVAI MISKOLCZI 1978). Mivel a jelen dolgozat megírásának előkészítése kapcsán, az esetek tekintélyes részében kielégítő módon tisztázódott a Pyrrhosoma nymphula interposita lelőhelyek szitakötő-faunájának minőségi és mennyiségi összetétele, lehetőség nyílik az élőhelyek minősítésére, kizárólag a szitakötőfaunájuk alapján.