Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

SZINETÁR CSABA - GUITPRECHT GÁBOR: A Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae)

ivarszerveinek részletes vizsgálata során derült ki, hogy a Pardosa maisa-ró\ van szó, melyet 1982-ben Észak-Európából, finnországi tőzeglápokról írtak le (HIPPA - MANNILA 1982). A kilencvenes években Lengyelországban és Ausztriában is előkerült (KUPRIJANOVITZ 1995, MlLASOWSZKY - ZlJLKA 1997, BUCHAR - THALER 1997). Vizsgálatainkat 2000-ben kiterjesztettük a Kelet-Zalai-dombság területére is. A somlóvásárhelyi Holt-tó lápréthez hasonló Batyki-láprét kutatásának egyik fő célja a P. maisa további hazai lelőhelyeinek felkutatása volt. Vizsgálati területek és módszerek A somlóvásárhelyi Holt-tó láprét Természetvédelmi Terület a Devecseri-Bakonyalja nyugati peremén, Somlóvásárhelytől délre, mintegy 1,5 km távolságban található. Határai keletről a területre bevezető földút, északról és nyugatról szántók és a helyükön kialakult parlag területek, délről cserjés, beerdősülő terület. A láprét 1993 óta védett, az illetékes I. fokú természetvédelmi hatóság a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, mely szervezet egyben a terület természetvédelmi kezelője is (2. ábra). A láprét természetföldrajzi, botanikai, és zoológiai értékeiről eddig publikáció még nem jelent meg. Több szakdolgozat, illetve két természetvédelmi kezelési terv tárgyalja az eddig feltárt értékeket (SZINETÁR, CS. - FUTÓ, J. (szerk.) (1999): A Holt-tó Természetvédelmi Terület. Természetvédelmi kezelési terv. ZircSzombathely, kézirat). A terület vegetációtérképét Seregélyes készítette el (SEREGÉLYES, T. és mtsi (1995): A somlóvásárhelyi Holt-tó Természetvédelmi Terület kezelési terve. Budapest - Veszprém, kézirat). A vegetációtérképet, valamint a területtel foglalkozó további kéziratok adatait a fenti kezelési tervek tartalmazzák. Jelen közlemény tárgyát képező farkaspókfaj szempontjából csak érintőlegesen vizsgált két további bakonyalji láprét természeti viszonyainak ismertetésére, itt szintén nem térünk ki. Ezek esetében is az 1999-ben készült természetvédelmi kezelési tervek kézirataira hivatkozunk (SZINETÁR, CS. - KENYERES, Z. (szerk.) (1999): Attyai-láprét Természetvédelmi Terület. Természetvédelmi kezelési terv. Zirc-Szombathely, kézirat; BAUER, N. - SZINETÁR, Cs. (szerk.) (1999): Tapolcafői-láprét Természetvédelmi Terület. Természetvédelmi kezelési terv. Zirc-Szombathely, kézirat). A Batyki-láprét az Alsó- és Felső-Zala-völgy találkozásánál, Batyk községtől 200 m-re található kelet felé. Északról és Keletről a Batyk-Zalaszentgrót vasútvonal, délről égeres láperdő, majd szántóföld, nyugatról mezőgazdasági területek határolják. A Batyki-égerláp néven ismert Természetvédelmi Terület a fentiekhez hasonlóan a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területére esik Az úgynevezett Zala könyök területén, a Batyki-Türjei lápmedencében a vízrendezést megelőzően szép lápvegetáció volt, napjainkban kiszáradó égererdők és a kékperjés láprétek jellemzik elsősorban a területet. A kiszáradó lápréteken ma is gyakori néhány védett növény, így például a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a szunyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a vitézkosbor (Orchis militaris), az agárkosbor (Orchis morio), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), valamint a fehér májvirág (Parnassia palustris). A terület természetközeli állapotú, az emberi beavatkozás csekély mértékű (3. ábra). A terület egy részén évente egy alkalommal végeznek kaszálást a természetvédelmi kezelés keretében. Vizsgálatainkat itt három élőhelytípusban végeztük, ezek egyike volt a kaszált terület. A Somlóvásárhelyi-, valamint Batyki-láprétek esetében végzett Barber-féle talajcsapdázásnál azonos méretű műanyagpoharakat (8 cm átmérőjű, 9 cm magasságú), valamint álcázott bádogtetőket alkalmaztunk. A somlóvásárhelyi gyűjtésnél (tekintettel a csapdák áttelelsz