Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

SZINETÁR CSABA - GUITPRECHT GÁBOR: A Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae)

A Pardosa maisa morfológiai jellemzése Nőstények Az előtest közép- és oldalsávjai vörösessárgák. A középsáv a feji részen sötétebb, hátrafelé világosodik, és kissé szűkül. A szemrégió lényegesen sötétebb a környezeténél, a szemek körül fekete. Az előtest peremét keskeny sötét szegélyvonal kíséri. A csáprágók, valamint a tapogatók csípői sárgák. Az alsó ajak és a mellpajzs barna. A mellpajzs középsíkjában világos sáv húzódik. A lábak a csípők kivételével egyszínű sárgásbarnák. A csípők felső oldala sötétbarna elmosódott foltot visel. Ennek folytatásaként a combok felső oldalának középvonalában is sötét sáv fut, mely a térd felé elhalványul. Az utótest vörösesbarna alapszínén barna foltokból álló mintázatot visel. A hasi oldal világos. Az első fonószemölcsök feketék. A petelemez nagyon jellegzetes (4. ábra). A kevéssé kitinizált petelemez középvonalában sekély, kanyargó barázda húzódik. Az elülső rész tipikusan aszimmetrikus. Erre a jellegre más szerzők is felhívják a figyelmet (MILASOWSZKY - ZULKA 1997), s mint ritka jelleget külön is érdemes hangsúlyozni. A lemez szegélyvonala, a kanyargó barázda, valamint a lemez színe is variábilis. A lemez hátulsó részében két sekély ovális mélyedést lehet látni, melyek feneke hosszirányban finoman ráncolt. A mélyedések hátulsó és oldalsó pereme felhajlik, és általában sötét színű, hasonlóan az elülső részt lezáró kis kitinboltozathoz. Avulva gömbölyded tasakjai enyhén áttűnnek a középlemezen. Hímek A hímek színezete hasonló a nőstényekéhez, de a mintázat kevésbé kontúros. A testhez képest a tapogatók vége feltűnően sötét. A pikkely sötét, feketésbarna. Sűrű tömött szőrzet jellemzi. A tapogató középnyúlványa szemközti nézetben széles, a végén karomszerűen hirtelen elhajlik (5. ábra). A fajhoz roppant hasonló Pardosa nigriceps esetében a középnyúlvány vége vékonyan kihúzott, ívesen hajló (ROBERTS 1995, FUHN - NICULESCU - BURLACU 1971). Az oldallemez vége jellegzetesen fogazott, melyet csak megfelelő szögben lehet érzékelni (az oldalnézeti rajzon nyíllal jelölve). A Pardosa maisa életmenete A Holt-tó láprét egyéves talajcsapdázási eredményei tökéletesen alátámasztják MILASOWSZKY és ZULKA (1997) megállapításait a faj aktivitási időszakára vonatkozóan. Tipikus tavaszi és kora nyári aktivitás jellemzi a fajt. Az ivarérett példányok április közepén jelennek meg. A hímek egy rövid időszakú, május közepére eső aktivitási csúccsal jellemezhetők, és júniusra már el is tűnnek. Nőstény példányokat folyamatosan csökkenő egyedszámmal, de még július végéig foghatunk (6. ábra). Más Pardosa fajok életmenetének vizsgálatai alapján valószínűsíthető, hogy ezen idő alatt több kokont is hordanak (SAMU és mtsai 1998) A május második felére jellemző aktivitási csúcsot egyértelműen mutatta a Batyki-láprét esetében végzett vizsgálat is.