Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

SZINETÁR CSABA - GUITPRECHT GÁBOR: A Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae)

1. ábra: A vizsgálati területek elhelyezkedése Magyarország UTM térképén. Fig 1.: Location of the examined areas on the UTM map of Hungary gát bemutató faunalista (SAMU - SZINETÁR 1999) 55 farkaspók adatát közli. Loksa és az őt követő generáció kutatói elsősorban xerotherm gyepek, erdők és agrárterületek faunakutatásával foglakoztak. Viszonylag kevés vizsgálat történt vizes élőhelyeken. Minden bizonnyal ez lehet az oka annak, hogy a közelmúltig nem került elő hazánkból az a farkaspókfaj, melynek előfordulásáról ebben a közleményben számolunk be. A Pardosa maisa a Bakonyalja, valamint a Kelet-Zalai-dombság láprétjeinek talajfaunisztikai vizsgálata során került elő (1. ábra). Tekintettel arra, hogy ez a faj az eddig megjelent közép-európai határozókban nem szerepel, jelen közlemény kitér a faj morfológiai jellemzésére, valamint az eddig ismertté vált hazai élőhelyeinek, életmenetének és az együttesen előforduló fajegyüttesek bemutatására is. A vizsgálatok előzményei, vizsgálati területek és módszerek A Berzsenyi Dániel Főiskola (BDF) Állattani Tanszéke az 1990-es évek első felében a Devecseri- és a Pápai-Bakonyalján, valamint a Somlón talajzoológiai gyűjtéseket végzett, melyek kiterjedtek néhány láprétre is. Az ekkor begyűjtött anyag feldolgozása és publikálása csupán a Széki-erdő fásszárú társulásai, valamint a térség önálló kistájaként ismert somlói gyűjtések esetében történt meg (SZINETÁR 1991). 1999-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megbízásából természetvédelmi kezelési tervek készültek a Bakonyalja védett láprétjeihez, melyeket a Bakonyi Természettudományi Múzeum, valamint a BDF Állattani Tanszéke készített el. Ennek a megbízásnak a keretében kerültek feldolgozásra a somlóvásárhelyi Holt-tó, valamint az Attyai-, és a Pápakovácsi-láprétek korábbi gyűjtései több taxon esetében is (Araneae, Diplopoda, Carabidae). A feldolgozás során a Holt-tó láprét talajcsapdákkal gyűjtött anyagában (1990-91) nagy számban került elő egy a hazai faunából korábban nem ismert Pardosa faj, mely az eddig megjelent határozóművekben szereplő fajok közül a Pardosa nigriceps-hez állt legközelebb. A faj