Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

BAUER NORBERT - KENYERES ZOLTÁN - MÉSZÁROS ANDRÁS: A berhidai Koldustelek löszvölgyének flórája és vegetációja (Veszprém megye)

6. ábra: A Nonea pulla fehéres-sárga színváltozata (Fotó: Bauer N.). 7. ábra: Euphorbia glareosa - Inula germanica dominálta folt (Fotó: Bauer N.). Idős hagyásfák A völgy kimagasló tájképi értékei az egykori erdőtársulás - valószínűleg tatárjuharoslösztölgyes (Aceri tatarici-Quercetum roboris Zólyomi 1957) - maradványaiként értékelhető koros Quercus pubescens, Q. cerris és Q. robur hagyásfák (8. ábra). Az egykori erdőtársulás jellemző fajai (Acer campestre, Ulmus minor, Cornus sanguinea, Ligustrum vulgare, Nepeta nuda, Pulmonaria mollis, Dictamnus albus, Campanula bononiensis, Tanacetum corymbosum, Inula germanica, Inula conyza, Carex michelii, Iris variegata) ma elsősorban másodlagos gyepekben - a Brachypodium rupestre gyepjeiben -, a fák kis csoportjai (egymás közvetlen szomszédságában 3-4 fa fordul elő) körül, ill. cserjésekben fordulnak elő. Galagonya-kökény cserjés (Primo spinosae-Crataegetum Soó /1927/1931) Egy nagyobb és több kisebb foltban jelenik meg a vizsgált területen. A cserjefajok közül a Prunus spinosa dominál, alárendeltebbek a Crataegus monogyna, a Rosa canina, a Sambucus nigra, az Acer campestre stb. Kis foltban a Prunus fruticosa is megtalálható, de önálló sztyepcserjést itt nem alkot. A sűrű cserjés gyepszintjében nitrofil fajok (Anthriscus cerefolium, Urtica dioica, Stellaria media stb.) tömegesek, kiritkuló szegélyében azonban erdőssztyep, ill. sztyepréti fajok - mint: Adonis vernalis, Vinca herbacea, Asparagus officinalis - is előfordulnak. Degradált szegélygyepek Közvetlenül a szántók szegélyén, a völgy felső peremein keskeny (0,5-1,5 m széles) sávban felismerhető heterogén vegetációs egység. A vegetációtérképen nem került ábrázolásra.