Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

MÉSZÁROS ANDRÁS: Adatok a Veszprém megyei Mezőföld flórájának ismeretéhez I.

perjés láprétek és sztyepprétek, olyan fajokat is megőrizve, mint Iris spuria, Iris sibirica, Sesleria caerulea és Clematis integrifolia. Az eredeti erdőssztyepp-fajokban gazdag mezőföldi löszflórát főként a Berhida környéki löszvölgyek, a csajági Pap-völgy, valamint a kenései Márkó-hegy és Soós-hegy flórája képviseli. Igen érdekes a balatonfőkajári Somlyó-hegy flórája, mely a csúcsi részeken felszínre bukkanó kvarcfillit kőzetnek köszönhetően, néhány a Balaton-felvidéken elterjedt szubmediterrán növényfajnak (Convolvulus cantabrica, Allium flavum, Allium spaerocephalon) éppúgy otthont nyújt mint a Mezőföldre jellemző „löszfajoknak" (Inula germanica, Agropyron pectiniforme, Silène bupleroides, Prunus fruticosa, Chamaecytisus austriacus). Ugyanez a jelenség Balatonkenesén is megfigyelhető, ahol a Balaton-felvidék közelségével magyarázható olyan fajok megléte mint a Cotinus coggygria és a Sternbergia colchiciflora. Irodalmi áttekintés A veszprém megyei Mezőföld megismerésének története HORHI Mihály nevével kezdődik. Gróf Zichy István várpalotai jószágkormányzójának, később Veszprém megye fizikusának sárréti (Várpalota és Pét környéki) adatai igen értékesek. Itt gyűjti többek között az Iris spuriá-X, a Sesleria caeruleá-t és az Allium suaveolens-eí. PILLITZ Benő műve a Veszprém vármegye flórája csupán néhány adatot tartalmaz a kutatott térség flórájához (PILLITZ 1908, 1910). Talán máig az egyik legjelentősebb florisztikai eredmény a Cambre tataria felfedezése Balatonkenesén, mely JÁVORKA (1932) nevéhez fűződik. RÉDL (1942) flóraműve a Sédvölgység már mezőföldi részéről is közöl néhány florisztikai adatot. BOROS (1937) a veszprém megyei Mezőföld peremterületéről Pét környékéről közöl értékes adatokat. A Pét környéki láprétekről olyan fajokat jelez, mint a Carex lasiocarpa, Ophioglossum vulgatum, Veratrum album, Menyanthes trifoliata, Pedicularis palustris, Sesleria caerulea, Carex davalliana. Sajnos ezek az élőhelyek megsemmisültek, a helyenként 2-3 méter vastag tőzeg a nagymértékű vízelvezetést követően sok helyen meggyulladt, kotusodott. A Rétipuszta melletti bányaterületekről a Chamaenerion dodonaeit közli (BOROS 1954). FACSAR a Balaton-felvidék és a Bakony kritikus rózsafajainak ismertetése során a balatonfőkajári Somlyóhegyről publikálja a Rosa livescens-t (FACSAR 1987). HORVÁTH (1991) a tátorján cönológiai viszonyait dolgozza fel, majd további florisztikai adatokat közöl Balatonkenese térségéből (HORVÁTH 1998). MÉSZÁROS (1997) Várpalota, Pétfürdő és Berhida környékéről publikál növény előfordulásokat, majd BAUER - KENYERES - MÉSZÁROS (2001) egy kimagaslóan értékes és természetközeli löszvögy flóráját, vegetációját és további természeti értékeit dolgozza fel. A veszprém megyei Mezőföld területén a szerző 1996 óta végez rendszeres florisztikai vizsgálatokat. A kutatott terület nagy része növényföldrajzilag a Colocense flórajáráshoz tartozik, ez alól csak a balatonfőkajári Somlyó kvarcfillit szigethegye kivétel mely, véleményünk szerint inkább a Balatonicum flórajárás része. A fajok elnevezése és sorrendje SIMON (2000) munkája alapján készült. Az adatok egy részéről fotódokumentáció és herbáriumi dokumentáció is létezik, utóbbit a Bakonyi Természettudományi Múzeum Herbáriumában helyeztük el. A fajok lelőhelyeinek elnevezése 1:10 000-es helyrajzi számos térképek és 1:10 000-es EOTR-térképek alapján történt.