Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

BAUER NORBERT: Florisztikai adatok a Bakonyból és a Bakonyaljáról

rekettyefüzes dominálta területen fordul elő. Mintegy 50 zsombékja található itt. B: ÚrkútZsófiapuszta: a településtől nyugatra, felhagyott bányagödörben, a Tűzkő-hegy lábánál.; Gyulafirátót: Miklád. C: Somlóvásárhely, Holt-tótól ÉK-re a Kakas-domb égeresében forrás és vízfolyás mentén kis állomány. Carex alba Scop.: A: Csesznek: Vár-hegy (Kőmosó-hegy) északnyugati lejtőjén, az egykori temető közelében. Carex pendula Huds: A: Olaszfalu: a Hideg-kút völgyének felső szakaszán, vizenyős völgytalpon, bükkösben fordul elő kisebb (néhány száz töves) populációja. A Bakonyban igen ritka, RÉDL (1942) a Magas-Bakony néhány pontjáról és a Kab-hegyről jelzi. Carex lepidocarpa Tausch.: C: Tapolcafő: Tapolcafői-láprét keleti részén, szivárgó forrás közelében; Pápakovácsi: Attyai-láprét, Asszonykai-kútnál. (Devecser: Széki-erdő: TALLÓS 1959). Carex vesicaria L: B: Úrkút-Zsófiapuszta: a településtől nyugatra, felhagyott bányagödörben, a Tűzkő-hegy lábánál (néhány száz tő). Vulpia myuros (L.) C. C. Gmel.: B: Sáska: Bükk-oldal nyugati lábánál, felhagyott homokbányában tömeges, a környező földutakon gyakori; (Tapolcától délre (Tapolcai-medence), a raposkai téglagyári homokbányában is előfordul.). C: Nagytevel: Tevel-hegy, Öreg-hegy, Csuszkati-dűlő homoki gyepjeiben - főleg zavart helyeken - gyakori. Glyceria maxima (Hartm.) Holmbg.: B: Hegyesd: Pokol-tó: kisebb foltban állományalkotó. Puccinellia distans (L.) Pari.: Gyulafirátót (Szabó T. Attila n. p. adata), Eplény, Zirc útvonalon a 82es út szélén, útpadkán gyakori; Zirc belterületén elterjedt (Erdőalja városrész, Borzavári út; Bakonybél: útszél; Borzavár: útszél; Porva: útszél. A növény törpe növésű alakja az Északi-Bakony területén sózott utak szegélyében gyakori, gyepje leggyakrabban keskeny (néhány dm széles) sávban közvetlenül az aszfaltcsík mentén alakul ki Polygonetum arenastri állományokkal. Poa badensis Hke.: B: Nemesvámos: Szár-hegy, az északi lejtő Stipa eriocaulis dominálta sziklagyepjében szórványos. Corynephorus canescens (L.) P. B.: B: Sáska: Bükk-oldal nyugati lábánál, felhagyott homokbányában tömeges. Előfordulása a Bakonyban ritka (Boros: /Bakony/Oszlop in RÉDL 1942), a Déli-Bakonyban új. C: Nagytevel: Tevel-hegy, Öreg-hegy északi hegylábfelszínein, főleg a Pápai-Bakonyér felső víztározó tava közelében, ill. Csuszkati-dűlő homoki gyepjeiben foltokban tömeges (Homokbödöge - Nagytevel: FEKETE et al. 1961). A faj korábban a bakonyaljai Fenyőfő ősfenyveséből volt ismert (JÁVORKA, BOROS, POLGÁR adatai in RÉDL 1942), ahol a településtől északra a Fenyves-dűlő egy irtásán, a Vinye és Fenyőfő közti út mentén ma is előfordul. Alopecurus geniculatus L.: B: Úrkút-Zsófiapuszta: a településtől nyugatra, felhagyott bányagödörben tömeges, a Tűzkő-hegy lábánál. C: Nagytevel: a Pápai-Bakonyér felső víztárolójának partján tömeges; Nyirád: Felsőnyirádi-erdő: „vaditatóhellyé" átalakított (az eredeti vegetáció /magassásosok, zsombékosok/ eldózerolvaü!) kiszáradó, lefolyástalan mélyedéseiben több helyen tömegesen telepedett meg. Tragus racemosus (L.) All.: C: Devecser: vasútállomás. A sínek közti bazalttörmeléken jelenik meg, a Bakonyvidék nagyobb vasútállomásain elterjedt - szintén eredetileg homoki (Tribulus terrestris, Digitaria sanguinalis) fajokkal.