Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

BAUER NORBERT: Florisztikai adatok a Bakonyból és a Bakonyaljáról

flóraművét (RÉDL 1942). A Bakony és a Bakonyalja florisztikai, növényföldrajzi képének feltárása érdekében a század második felében is sokan tevékenykedtek. TALLÓS Pál és SZODFRIDT István munkássága a Bakonyalja kutatásában (TALLÓS 1954, 1956, 1958, 1959, SZODFRIDT - TALLÓS 1962, 1964, 1965, 1966, 1968a, b, 1973), MAJER Antal munkái erdészbotanikai vonatkozásban (MAJER 1962, 1988), ZÓLYOMI Bálint, FEKETE Gábor és munkatársaik tevékenysége a Bakony megismerésében florisztikai, cönológiai és növényföldrajzi tekintetben emelhetők ki (FEKETE et al. 1961, FEKETE 1964, FEKETE - ZÓLYOMI 1966). BORHIDI (1956) a Fenyőfő környéki homoki vegetáció kutatása, KOVÁCS (1962) a láprétek tanulmányozása során járult hozzá jelentősen a Bakonyvidék florisztikai megismeréséhez. Az utóbbi évtizedben újra felerősödött e terület terepbotanikai kutatása, melyet számos dolgozat is alátámaszt: KOVÁCS - TAKÁCS (1995), LENCSÉS (1996), MOLNÁR - SULYOK - VIDÉKI (1996), MOLNÁR - VIDÉKI - SULYOK (1997), BÖLÖNI - KIRÁLY (1997a, 1997b), BÖLÖNI és mtsai (1997), DANCZA (1997), MÉSZÁROS (1997), GALAMBOS (1998), LÁJER (1997), LÁJER (1998), KEVEY (1999, 2000), BAUER - MÉSZÁROS (2000), GALAMBOS - BAUER - MÉSZÁROS (2000), MÉSZÁROS - SIMON (2001). A közlésre kerülő adatokkal a változatos geológiai felépítésű és klimatikus adottságokkal rendelkező Bakonyvidék flórájának jobb megismeréséhez kívánunk hozzájárulni. Terület és módszer A Bakonyvidék nagytáj magába foglalja a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű hegységét a Bakonyt, a Balaton-felvidéket, a Keszthelyi-hegységet, a körbezárt kisebb-nagyobb medencéket és a Bakonyalját (ÁDÁM - MAROSI - SZILÁRD 1987-88, MAROSI - SOMOGYI 1990). A tájföldrajzi beosztás az elmúlt évtizedekben is sokat változott és ma sem igazán tért nyugvópontra (vö: ÁDÁM - MAROSI - SZILÁRD 1987-88, MAROSI - SOMOGYI 1990) a résztájak, kistájak „hierarchikus rendszerét", egymáshoz való viszonyát tekintve. Vitás kérdések közé tartozik pl. a Keleti-Bakony Eszaki-Bakonyhoz tartozása, illetve különállósága, nem teljesen tisztázott a Veszprém-Várpalotaifennsík hovatartozása, de hasonlóan vitás lehet a Bakonyalja egyes területeinek „összefogazódása" a Kisalfölddel, illetve déli részein a Déli-Bakonnyal. A tájföldrajzi beosztás más szempontból pl.: a növény- és állatföldrajzi viszonyok alapján is bizonyos részleteiben támadható. Jelen közleményben e problémakör megoldása nem feladat, így az egyes florisztikai adatok közlésekor egy az elterjedtebb térképeken szereplő ( 1: 10 000 katonai, 1: 25 000 EOTR, illetve turistatérképek) minél pontosabb lokalitásokat igyekszünk megadni. A begyűjtött példányok a BTM herbáriumában kerültek elhelyezésre. Eredmények A közleményben a tájföldrajzi értelemben tárgyalt Bakony-hegységből (A: Eszaki-Bakony, beleértve a Keleti-Bakonyt és a Veszprém-Várpalotai-fennsíkot, B: Déli-Bakony) és a Bakonyaljáról (C) 122 edényes növénytaxon, több mint 300 florisztikai adata kerül közlésre. A felsorolásba elsősorban a ritkább, illetve a kevés florisztikai adattal rendelkező növények új adatait (Serratula lycopifolia, Peucedanum carvifolia, Botrychium lunaria, Carex pendula, Orobanche reticulata, Viola tricolor subsp. subalpina, Iris humilis subsp. arenaria), illetve néhány jelentősebb taxon (pl: Aruncus dioicus, Carlina acaulis, Allium suaveolens, Allium angulosum, Lathyrus sylvestris) esetében már régebben is közölt, de megerősítésre szoruló adatát válogattuk be. Ezeken kívül néhány, a térségben gyakoribb védett növény (pl: Adonis vernalis, Aethionema saxatile, Ranunculus illyricus, Aconitum vulparia) - általában nagyobb populációra vonatkozó - adata is bekerült a felsorolásba. Néhány kevés adattal rendelkező közön-