Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

(Mindszentkálla): 1993. 05. 02., RI, rókadögről - Ötfa (Bodajk): 1985. 07. 02., HG-Pápa: 1902. 00. 00., WF-Súr: 1981. 06. 28., RI - Veszprém: 1955. 06. 16., MM; 1976. 04. 29., BJ - Zirc: 1956. 10. 08., LR Zsófiapuszta: 1979. 04. 15., RI. 44. Margarinotus (Ptomister) merdarius (Hoffmann, 1803) - (jav.: madár sutabogár) Syn. : Hister merdarius HOFFMANN, 1803 - Hister memnonius SA Y, 1825 - Hister merdarius var. gerhardi BICKHARDT, 1909 - Hister merdarius var. omissus BICKHARDT, 1909. A faj általában madárfészkekben él. MAZUR (1981) a következő madárfajok fészkéből említi: uhu, macskabagoly, vörös vércse, kék galamb, búbos banka, holló, csóka, kerti rozsdafarkú, seregély, nagy fakopáncs, széncinege, mezei veréb. A bogár megtalálható még elhullott madártetemeken, istállókban, dögmaradványokon és korhadó fákban. Nagy elterjedésű holarktikus faj, amely megtalálható Észak-Amerikában, egész Európában, Észak-Afrikában és Dél-Európán át Iránig. Dél-afrikai és dél-amerikai előfordulása valószínűleg behurcolás következménye. Magyarországról MAZUR és KASZAB (1980) négy lelőhelyét említi, melyek közül kettő (Alcsút, Pécs) dunántúli lelőhely. „A Bakony természeti képe" program keretében végzett gyűjtések során a Bakony-hegység több pontjáról is előkerült, ezzel igen értékes adatokhoz jutottunk a faj elterjedéséről. Említésre méltó, hogy Tóth László a farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma vizsgálatakor talajcsapdával gyűjtötte az állatot. Coll: BTM, mgy (RI) Bocskor-hegy (Zirc): 1960. 05. 16., P- Farkasgyepű: 1977. 07. 30., TL, tes-Kék-hegy (Fenyőfő): 1983. 05. 01., RI - Szépalmapuszta (Porva): 1988. 06. 11., RI. 45. Margarinotus (Ptomister) terricola (GERMAR, 1824) - (jav.: földalatti sutabogár) Syn.: Hister terricola DEJEAN, 1821 - Hister tristriatus DEJEAN, 1821 (nom. nud. givrn as syn.) Hister terricola GERMAR, 1824 - Hister terricola var. mancus W. KOLBE, 1909 - Hister terricola var. amicorum BICKHARDT, 1918. Életmódját kellőképpen nem ismerjük. A bogarak a vakondok fészkében élnek, de előfordulnak burgonya halmokban, trágyában és dögök alatt is. Európai faj, amely előfordul Dél- és Közép-Európában. Északon felhatol Dél-Anglia - Észtország - Szentpétervár - Moszkva magasságáig. Délen Észak-Olaszországtól Görögországon és Kis-Ázsián át Iránig terjedt el. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik, csak néhány dunántúli és északi-középhegységi lelőhelyről ismert. A Bakony-hegységben két helyről ismerjük, mindkettő a Balaton-felvidéken van. ,A Bakony természeti képe" programban nem gyűjtötték. Coll: BTM, MTM. Berhida: 00. 00. 00., LR - Veszprém: 1954. 06. 00., MM. 46. Margarinotus (Eucalohister) bipustulatus (SCHRANK, 1781) - (jav.: kétfoltos sutabogár) Syn.: Hister bipustulanis SCHRANK, 1781 - Hister fimetarius HERBST, 1792 - Hister sinuatus FABRICIUS, 1792 - Paralister bipustulatus BICKHARDT, 1917- Eucalohister bipustulatus MAZUR, 1973. A bogarak előfordulnak a száraz, homokos helyeken, legelőkön szarvasmarha ürülékében, trágyában, ritkán dögökön. Feljegyezték, hogy megtámadta a répabarkót, a sároshátú bogarat, az Amara BONELLI nembéli futóbogarakat és a gammalepke hernyóját. A trágyában valószínűleg légy és lemezescsápú bogár lárva a tápláléka. Euroszibériai faj, amely előfordul Közép- és Dél-Európában Franciaországtól Kis-Ázsiáig. Elterjedése északon eléri a brit-szigeteket, felhatol Dánia-Lettország-Szverdlovszk vonaláig, délen a Fekete-tenger és a Kaspi-tó környékéig, Nyugat-Szibériáig, Kazahsztánig, keleten az Altáj sztyeppjeiig. Magyarországon mindenfelé elterjedt és gyakori. A Bakonyból Wachsmann említi először Hister fimetarius néven Pápa környékéről az elmúlt század elejéről. Azóta több helyen is gyűjtötték, elég gyakori fajnak látszik a hegységben, bár ,A Bakony természeti képe" program keretében nem gyűjtötték. Coll: BTM, MTM.