Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

Farkasgyepű: MI- Fehérvár csurgó: 1923. 11. 10., Bl - Pápa: 1897. 03 00., 1897.04.00.,WF- Pécsely: 1982. 03. 29., PA et RI, trf- Pétfürdő: LI - Szápár: 1981. 02. 08., PA et RI, trf- Tátika: 1953. 09. 00., LR - Tihany: 1940.04.16., SZV- Ugod: 1903. 00. 00., WF - Vállus: LR - Zirc: 1956.10.08., LR. A. Abraeus roubali OLEXA, 1958 - (jav.: Roubal kissutabogara) A fajt 1958-ban írták le a Felvidékről, Szlovákiából, de előfordul Közép-Európa több helyén, így Magyarországon is, valamint Törökországban. Magyarországon elterjedt, de ritka faj. MAZUR és KASZAB (1980) Budapest környékéről (Pécel), a Velencei-hegységből (Nadap), a Mecsek-hegységből (Pécs), a Kis-Balaton területéről (Vörs), a Nagy-Alföldről (Hortobágyi Nemzeti Park és Bátorliget) említik. Egy bakonyi adatot is közölnek (Fehérvárcsurgó). Ezen kívül még egy előfordulásáról tudunk a Bakony-hegységből, a Magyar Természettudományi Múzeum Allattárában megtalálható Wachsmann 1903-ban gyűjtött példánya Ugodról. ,A Bakony természeti képe" program keretében folyó gyűjtések során nem került elő. A faj életmódjáról nincs közelebbi adatunk, valószínűleg az előző fajéhoz hasonló. Coll: MTM. Fehérvárcsurgó: FH - Ugod: 1903. 00. 00., WF - Vörs, Kis-Balaton: FH. 5. Plegaderus caesus (HERBST, 1792) - (jav.: barna kissutabogár) Syn.: Hister caesus HERBST, 1792 - Abraeus caesus DEJEAN, 1837 Életmódját gyengén ismerjük. Leggyakrabban a lombos fák felhasadozott kérge alatt és a fák korhadékában vadászik. A következő fákból került elő: fehér nyár, bükk, tölgy, fűz, nyír, vadalma, vadgesztenye. Dél-Európában, de valószínűleg nálunk is előfordul a fekete fenyő kérge alatt, vagy máshol az erdei fenyő kérge alatt is. A faj táplálkozásáról az adatok hiányoznak, valószínű, hogy a fakéreg alatt élő és fejlődő rovarokat támadja meg. Gyakran hangyák társaságában találjuk, így a Lasius brunneus (LATR.) és a Camponotus herculaneus (L.) fajokkal. Kimutatták még a következő madárfészkekből: csóka, dolmányos varjú, nagy tarkaharkály, seregély, szarka, házi veréb. Korai fejlődési alakjait nem ismerjük. Elterjedése. Előfordul egész Európában, Törökországban, Észak-Iránban és a Kaukázusban. Magyarországon az egyik leggyakoribb sutabogár faj. A Bakony-hegységből három lelőhelyről ismerjük, mindegyik régebbi adat. ,A Bakony természeti képe" program kutatásai során nem gyűjtötték. Coll.: MTM. Bakonyszűcs: 1909. 06. 01., WF - Tihany: 1940. 04. 16., SZV- Zirc: 00. 00. 00., LI. 6. Plegaderus dissectus ERICHSON, 1839- (jav.: barázdás kissutabogár). Syn.: Plegaderus rumaniae LEWIS, 1905 Életmódja csak nagyon gyengén ismert. A faj előfordul a lombos, öreg fák korhadékában, így a tölgyben és a vadalmában, általában a Lasius fuliginosus (LATR.) és a Formica cunicidaria LATR. hangyák társaságában. Előkerült kék galamb fészkéből is. Korai fejlődési stádiumait nem ismerjük. Előfordul a faj Dél-Angliában, északon Dániától Dél-Svédországig, Közép- és Dél-Európában, Törökországban és Észak-Iránban. Magyarországon is sokfelé megtalálták, elsősorban a hegyvidékeken, de mindenfelé ritka fajnak számít. A Bakony-hegységből csak a FRH irodalmi adata áll rendelkezésünkre, közelebbi lelőhely megnevezés nélkül. ,A Bakony természeti képe" kutatási program során a gyűjtésekből nem került elő, de előfordulása biztos. Montes Bakonyenses: FRH. 7. Eubrachium pusillum (P. ROSSI, 1792) - (jav.: tüskés kissutabogár) Syn.: Hister pusillus P. ROSSI, 1792 - Abraeus pusillus CRISTOFORI et JAN, 1832 - Plegaderus pusillus ERICHSON, 1834 - Teretrius hispidulus BREMI-WOLF, 1855 A faj a Mediterrán szubrégióban messze elterjedt. Előfordul Észak-Afrikában, Európában Franciaországtól Olaszországon és a Balkán-félszigeten át Törökországig. Magyarországon többfelé megtalálták, így a Mecsek hegységben, a Dunántúl több pontján, az Alföldön (Kalocsa) és Rátkán. MAZUR és KASZAB (1980) is említik a faj bakonyi előfordulását a Keszthelyi-hegységből, a Tátikáról. Egyéb le-