Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

jelenleg ismert magyar sutabogár faunát tartalmazza MAZUR - KASZAB (1980): „Sutabogarak-Histeridae" kötete a Fauna Hungáriáé sorozatban. Ez részletes kulcsot közöl a nemek és fajok meghatározásához. Az UTM hálótérképezés és a Bakony-hegység sutabogarainak lelőhelyei A Bakony-hegység sutabogarainak rendszertani tárgyalása előtt, a fajonként közölt lelőhely adatoknál át kell tekinteni a lelőhelyekre és a gyűjtésekre vonatkozó adatok rendszerét. Ez a rendszer lehetővé teszi az adatok számítógépes feldolgozását, amely elválaszthatatlan a már több éve alkalmazott UTM rendszerű hálótérképezéstől. 1985-től az UTM hálótérképezést több, a bakonyi rovarokkal foglalkozó dolgozat, monográfia alkalmazta, folyamatosan alakítva a hegység egységes lelőhelyrendszerét. DÉVAI segédanyagainak felhasználásával készítette el TÓTH a Bakony-hegységnek az európai EIS UTM rendszerrel kompatibilis hálótérképét (ld. térképek) Az európai UTM rendszerű hálótérkép alapját lOOx 100 km-es négyzetek képezik. Ezeket a hálótérkép készítői két karakteres alfabetikus kóddal (pl. XM, XN, YM, YN, BS, BT) jelölték. A hálótérkép 100x100 km-es négyzete felosztható 10x10 km-es négyzetekre, melyek kétkarakteres numerikus kódot kaptak 00-99-ig (pl. YN 83). Lehetőség van a négyzetek további bontására is, így A, B, C, D betűkkel jelölve az 5 x 5 km-es négyzetekre osztható 10x10 km-es négyzetet (pl. Büdöskútpuszta: YN 13 C). Az eddigi feldolgozásoknál, és a sutabogarak lelőhely kódjainál is, általában a 2,5 x 2,5 km-es alhálót alkalmazták, melyet szintén a 10x10 km-es négyzet felbontásából nyertek. Ennek jelölése úgy történik, hogy az 5x5 km-es négyzet betűjelét számmal egészítjük ki, pl. Bakonyszűcs: YN 04 B3. Még egy alhálóra való bontásra van lehetőség, az lxl km-es négyzetre, melynél a 10x10 km-es négyzet kódjához az lxl km-es négyzetre utaló kétjegyű számot írunk, pl. Nemesvámos: YN 11 58. Az 5 x 5 km-es és a 2,5 x 2,5 km-es alhálóval ábrázolhatjuk finomabb bontásban, a nagyobb tájegységen belül a gyűjtőhelyeket. Az utóbbi alháló részletesebb felvilágosítást ad a gyűjtésekről és pontosabb tájékoztatást is nyújt egy terület kutatottsági állapotáról. A gyűjtőhelyek megnevezésére alkalmazott szabályokról részletes tájékoztatót találunk DÉVAI - MISKOLCZI - TÓTH (1987) publikációjában. Ugyanitt megtaláljuk a számítógépes feldolgozáshoz szükséges további adatok közlésének szabályait is, így a gyűjtési időpontok közlésének, vagy a gyűjtő személyére és egyéb adatok felvételére szolgáló szabályokat. A sutabogarak gyűjtési adatainak közlésekor meg kellett néhány problémával birkózni. Ezeket a problémákat elsősorban a régi, esetenként 100 éves adatok jelentették. Példaként említeném a WACHSMANN (1907) által publikált Pápa és annak környékén végzett gyűjtések adatait, melyek csak Pápa lelőhely névvel jelenhettek meg, mivel sem a lelőhely cédulák, sem a leírás nem tartalmaz közelebbi helymegjelölést. Ugyanígy gyakran előfordul a „Mts. Bakonyensis" megjelölés az irodalomban (pl. Fauna Regni Hungáriáé), amely igen tágan értelmezhető, nem kevésbé azok a gyűjtőhelyek, melyeknél csak a település neve szerepel, de ma már nincs mód a közelebbi helymeghatározásra. A gyűjtések időpontja is sok esetben hiányos. Ha az évszám fel is van tüntetve, a hónap és a nap dátumát a szabályoknak megfelelően "00"-val kellett jelölni. Sok esetben, a régi gyűjtéseknél legfeljebb a gyűjtő személyéről lehet csak az időpontra következtetni.