Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ÁBRAHÁM LEVENTE: A nagylepkefauna vizsgálata a Déli-Bakony és a Bakonyalja határvidékén (Lepidoptera)

A fauna szintén jellegzetes csoportját alkotják a száraz gyepekhez, sziklai növényzetek­hez kötődő fajok: Eupithecia guenata, Eupithecia graphata, Simyra nervosa, Cryphia domes­tica. A terület földtani felépítésére jellemző, hogy egy tönkösödött mészkőterületet savanyú kavicstakaró foltok borítanak be, amelyen kisebb-nagyobb csarab állományok élnek (Sü­meg Városi-erdő, Nyirád Felső-Nyirádi-erdő stb.). Innen több, hazánkban ritka, a tenyerek­re jellemző, a csarabhoz kötött faj került elő (pl. Anarta myrtilli, Lycophotia porphyrea, Xestia castanea). Sajátos jellemvonása itt az élőhelyeknek, hogy más bakonyi területekhez képest sok nyírfa található, ezért a ny ír esekre jellemző fajok (Endromis versicolora, Tetheella fluctuosa, Ealcaria lacertinaria, Furuncula bicuspis, Apatele cuspis) gyakran népes egyedszámban kerül­tek elő az éjszakai mintavételezések alkalmával. Különösen gazdag ilyen típusú fajokban Nyirád Darvas-tó környéke, ahonnan az országosan is nagyon ritka Leucodonta bicoloria is ismert, bár ezzel a fajjal a felmérés során nem találkoztam. A Bakonyalja vizes élőhelyekben gazdag. Mocsárrétek, láprétek, nedves kaszálórétek váltakoznak itt patakmenti füzesekkel, égeresekkel. Ezek faunája színezőelemeiben telje­sen eltér a hegység többi részének faunaelemeitől. Ilyen típusú élőhelyeket vizsgáltam Csabrendek Nyíres Meleg-víz, Sümeg Szilas Meleg-víz környékén és Nyirád Kerekes-erdő mellett. Innen származnak a következő, különösen figyelemre méltó fajok: Maculinea teleius, Maculinea nausithous, Euphydryas aurinia, Stegania cararia, Epirrhoe pupillata, Diachrysia zosimi, Phragmatiphila nexa. A figyelemre méltó fajokról rövid jellemzést is adok faunisztikai, állatföldrajzi és termé­szetvédelmi szempontból. (1) Marumba quercus (Denis & Schiffermüller, 1775) Az egyik legritkább szenderünk. Hazánkban előfordulását melegkedvelő tölgyesek, különösen molyhos-tölgyesek környékén várhatjuk (VOJNITS és mtsai L991 ). Tapasztalataim szerint az Északi-kö­zéphegység déli lejtőin sokkal népesebb populációi élnek, mint a Bakonyban [bár a Dunántúlon loká­lisan lehet gyakori is pl: Mecsek Cserkút (UHERKOVICH 1987)]. Jól repülő faj, ezért tenyészőhelyétől nagyobb távolságban is előkerülhet. Nem védett, de mivel hazánkban populációi gyérülnek, ezért po­tenciálisan veszélyeztetett faj (VARGA 1990). (2) Maculinea teleius (Bergsträsser, 1779), (3) Maculinea nausithous (Bergsträsser, 1779) Nem tipikusan a Bakonyra jellemző fajok, mivel élőhelyük nedves vérfüves kaszálóréteken talál­ható. A Dél- és a Nyugat-Dunántúlon többfelé előfordulnak. Jelen felmérés során a megtalált popu­lációk topográfiailag inkább a Bakonyalján találhatók, mint a Bakony hegyvidéki területén. Sajnos az állattenyésztés kilencvenes években tapasztalt visszaszorulásával a Csabrendek melletti Nyíres Meleg­víz parti kaszálórétjeinek felhagyása és az ezt követő gyors gyomosodás (Solidago), valamint a termé­szetes szukcesszió a populációk gyérülését eredményezte. A Nyirád Kerekes-erdő melletti réteken, ahol a savanyú kavicstakaró humuszban szegény és a termőtalaj vékony a faj tápnövénye évről-évre za­vartalanul fejlődik és más biotikus faktorokkal együtt (myrmecophil fajok) a populációk hosszú időn keresztül fennmaradhatnak; ugyanis itt a természetes szukcesszió jóval lassúbb, mint az előbb említett élőhelyen. Mindkét faj védett. (4) Euphydryas aurinia (Rottemburg, 1775) Előkerülése nem volt meglepő, hisz ezt a környéket (Devecser, Tapolca, Lesencetomaj, Uzsa) tar­tották a faj klasszikus hazai előfordulásának (GOZMÁNY 1968). Sümeg-Tapolca közötti tenyészéséről

Next

/
Thumbnails
Contents