Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

Jura-kutatások az 1950-60-as években AII. világháború nem tekinthető jelentős választóvonalnak a hazai jurakutatások tekintetében. Ha csak azért nem, mert a háború után VADÁSZ Elemér a magyarországi geológiában meghatározó szerephez jutott. A budapesti egyetem földtani tanszékének átvételével, a hazai geológusképzés beindításával szakmai hegemóniára tett szert. Azzal, hogy sorra jelentette meg a hiánypótló egyetemi tankönyveket, no meg hogy ő adta elő a felnövekvő szakember-generáció számára oly alapvető Elemző földtan, Magyarország földtana és Földtörténet tárgyakat, nézeteit közvetlenül hagyományozta a fiatal geológusokra. De a korábban is aktív jura kutatók amúgy is a VADÁsz-féle nézeteket vallották már korábban, és ebben a szellemben folytatták munkájukat az 50-es években is. Azért érdemes bepillantani a VADÁsz-féle tankönyvekbe, mert ezek sokak számára akkor és még később is a meghatározó és kizárólagos általános geológiai ismeretforrást jelentették. A Magyarország földtana c. könyv első kiadásában (VADÁSZ 1953a) a középhegységi jura keletkezési körülményeiről így ír (pp. 83-84): „Valamennyi középhegységi juraüledékünk eléggé oxigénes közegben keletkezett [...], s így nem tévedhetünk, ha azok egyikét sem minősítjük mélytengeri üledéknek, hanem nyílttengeri, sekélytengeri mélységben keletkezettnek tartjuk." Egy érdekes, és egyúttal VADÁSZ stílusát is jól példázó mondat: „A tűzkőképződés a megfelelően földúsult kovaoldatból kocsonyás gélalakban, ugyancsak hirtelen koagulációval keletkezett." Az egész jura fejlődésmenetre nézve összefoglaló álláspontja a következő (p. 84): „Ha a crinoideás mészkőkifejlődést a jura elején és a titonban kismélységű keletkezésűnek vesszük, kétségtelen, hogy a többi juratagozat keletkezési mélysége ennél valamivel nagyobb. Tartósan mélyülő medencéről azonban nem lehet szó, már csak az egyes juratagozatok csekély vastagsága miatt sem" (?!). De van itt még egy igen figyelemreméltó mondat (u.o.): „A Magyar Középhegység juraterülete az északalpi juratenger függelékeként, az országon kívüli északi partvonalaktól távolabb esett." Ez új elem VADÁsznál, mivel a 10-es években megfogalmazódott gondolatai más tekintetben nem változtak. A könyv megírása idején vallott általános nézeteire rávilágít egy megjegyzése (1954, p. 143) ANDRUSOV Keleti-Kárpátokról megjelent szintézise kapcsán: „ANDRUSOV ... a juraüledékek legnagyobb részét határozottan sekélytengeri sőt zátonykeletkezésűnek vallja, mint azt magunk részéről régtől fogva, a geoszinklinális-mélységek meghaladott fölfogásával szemben, ismételten hangoztattuk". Ami a jura tenger partját illeti, annak csak északi vonalát gondolta immár az országon kívül helyezhetőnek. Földtörténet és földfejlődés c. könyvében ugyanis így nyilatkozik (VADÁSZ 1957, p. 403): „A Magyar Középhegység déli előterében, a jura időszak alatt egy kristályos paleozóos geoantiklinális volt, ami a Balaton tengelyvonalától Szekszárd-Bátaszékig terjedt." A Magyarország földtana c. könyv második, 1960-as kiadásában azt írja (p. 114): „A Déli Bakony jura rétegeire vonatkozó félszázad előtti tanulmány [itt saját, 1913-ban publikált munkájára gondol - G. A.] óta, a bakonyi jura rétegekről csak értékes résztanulmányok jelentek meg, lényegesebb új ismeretek nélkül." Ez bizony nem volt igaz, de VADÁsznak elegendő ahhoz, hogy a bakonyi mangánérc keletkezésének hosszas tárgyalásától eltekintve a középhegységi juráról lényegében ugyanazt írja le, mint 1953-ban. Megismétli a sekélytengeri keletkezésről vallott nézeteit, és a területtől távol eső északi partvonalra vonatkozó megjegyzést is (p. 139). Ősföldrajzi összefoglalása enyhén szólva zavaros (p. 511): „A középhegységi jura rétegeknek jellegzetesen alpi kifejlődése, a nyilvánvalóan erősen lepusztított jelenlegi elterjedés szerint, az Alpokból kiinduló keskeny tengerágnak tűnik az említett szárazulatok között, amelyeknek ilyen közelsége, az üledékekben teljesen hiányzó terrigén anyagok szerint, nem valószínű. Ugyanakkor a mészkőképződmények nyílttengeri jellege a közbeiktatott radioláriás tűzkő- és ko-