Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

BAUER NORBERT - MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola collina Bess. új előfordulásai és cönológiai viszonyai a Bakonyban

rűségével magyarázható. Az északi kitettségű zárt dolomit-sziklagyepek IFestuco pallentiBrometum pannoniéi Zólyomi 19581) ilyen meredek, erősen tagolt felszíneken már nem alakulnak ki. A faj élőhelyét képező gyepek - a borítási értékek alapján - nyílt dolomit-sziklagyepekkel, fiziognómiailag leginkább a sziklahasadék-gyepekkel mutatnak hasonlóságot. Fajkészletüket tekintve a nyílt- és zárt dolomit-sziklagyepek és az elegyes karszterdők néhány karakterfaja feltűnő. A Magyarországról leírt társulások közül a termőhelyét, fiziognómiáját és domináns fajait tekintve a Budai-hegységből leírt unikális Seseli leucospermiBrometum pannoniéi (Mészáros-Draskovits 1967) Borhidi 1996 (magyar rozsnokos dolomitsziklagyep) asszociációval (MÉSZÁROS-DRASKOVITS 1967, BORHIDI in BORHIDI-SÁNTA 1999) mutat szoros kapcsolatot (de természetesen az ott karakterfajnak tekintett, szuperendemikus Linum dolomiticum jelenléte nélkül). Ezt a társulást, ill. földrajzi variánsát a Bakony-hegységből eddig nem jelezték. A felvételekben egyaránt magas a glaciális és posztglaciális reliktumok száma (és részaránya) a dolomit-sziklagyepek jellemző endemizmusaival, szubendemizmusaival. Példaként kiemelhető a Tobán-hegyi fevételekben jelentkező Primula auricula subsp. hungarica, a várpalotai felvételekben megtalálható Hornungia petraea, valamint a több helyen is szereplő Dianthus plumarius subsp. regis-stephani, Seseli leucospermum, Polygala amara, Biscutella laevigata, Draba lasiocarpa, Phyteuma orbiculare, Coronilla vaginalis. A Viola collina e hűvös, különleges mikroklimatikus sajátságokkal rendelkező élőhelyen is leginkább a sziklák repedéseiben, árnyas helyeken fedezhető fel. Ezek a - feltehetően leghidegebb - és leginkább fényszegény mikroklimatikus zugok a fajjal kapcsolatban már kérdőjellel felvetett (Soó 1968) reliktum jelleget, és a Viola collina erdei faj mivoltát húzzák alá (HEGI 1931, HEJNY-SLAVIK 1990). A vizsgált sziklagyepek összborítása az 50%-ot nemigen haladja meg, mely a meredek lejtőszög és az intenzíven pusztuló dolomitfelszíneken természetesnek tekinthető. A vizsgált sziklagyep-felvételek tájékozódó célzatú statisztikai elemzése (cluster és főkomponens analízis 3., 4. ábra) rámutat arra, hogy az öcsi minták némileg külön állnak, míg a további déli- ill. keleti-bakonyi felvételek egy egységes csoportot alkotnak. A felvételekben a cönoelemek csoporttömeg szerinti eloszlásspektruma (5. ábra) is nagy vonalakban hasonlóságokat mutat, de ugyanakkor segít megmagyarázni az alap-statisztikai vizsgálatokkal kimutatott finomabb különbségeket. Szembetűnő az azonos területen készített felvételek (Sl-3, S4-5, S6-7, S8-9) nagyobb hasonlósága. A Festuco-Brometea osztály elemeinek dominanciája valamennyi felvételben egyértelmű, de az öcsi felvételek (S-8 és S-9) esetében a Trifolio-Geranietea és a Querco-Fagetea elemek magasabb részvétele az erdőszegély közelségét, hatását jelzi. A Festucetalia valesiacae sorozatból kerül ki a gyep legtöbb állandó, a Bromo-Festucion pallentis csoportból pedig a legfontosabb karakterfaja. A cönológiai felvételek Shannon-Wiener diverzitásának vizsgálata is alátámasztja a minták egységességét. Az egyes növénytársulásokra általában jellemző viszonylag stabil diverzitásértékek elvárása e felvételekben is teljesül, s a különböző területeken készített minták ellenére minimális szórást mutat: H'

S1

= 2,75; H'

S2

= 2,65; H'

S3

= 2,71; H'

S4

= 2,46; H'

S5

= 2,73; H'

SFT

= 2,53; H'

S7

= 2,53; H'

SG

= 2,95; H'

S9

= 2,67; szórás: 0,1536. Az élőhely környezetének jellemző társulásai: A sziklaképződmények környéki erdős területeken elegyes karszterdők, a sziklák alatt elhelyezkedő völgyekben - húzódó dolomittörmelékes felszínen - sziklai bükkösök jellemzőek. A tetőkön és a délies lejtőkre áthúzódó részeken - ahol a Viola collina már hiányzik - nyílt- és árvalányhajas dolomitsziklagyep jelenik meg leggyakrabban. Ahol az északi kitettségű, enyhébb lejtésű sziklafelszíneken zártabb gyepek alakulhattak ki (Öcs, Veszprém), Festuco pallenti-Brometum pannoniéi asszociáció előfordulása jellemző.