Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
BODORKÓS ZSOLT: Adatok a Prága-hegy (Veszprém megye) geológiai ismeretéhez
Földtani megfigyelések A bányától DNy-ra a néhány méteressé keskenyedő gerinc a lepusztulás folytán sziklatornyokra különül (3. ábra) és erősen pusztul, több méter átmérőjű bazalttömbök szakadtak le és ezek további aprózódásával a hegy saját törmelékébe temetkezik. A bányától ÉK-re a bazaltgerinc kettéágazik és egy szinte teljesen lefolyástalan, alacsony, teknőszerű mélyedést fog közre. A gerinc kúpszerű vulkáni formák sorozatából tevődik össze. A földtani térképen (HAAS J.-JOCHÁNÉ EDELÉNYI E. 1988) azt látjuk, hogy a Prága-hegy közvetlen környezetét többnyire negyedidőszaki képződményekkel fedett pannon üledék alkotja. A bazalt gyakorlatilag teljesen fedett, kizárólag a gerincen találunk szálbanálló kibúvásokat. Megfigyeléseink szerint a bazalt itt oszlopos elválású, de ott, ahol a gerinc kettéágazik pados elválású bazalt is kibukkan. Ez azt jelzi, hogy a bazalt kihűlésekor itt is üledékkel érintkezett. Az üledékanyag nagy része azóta lepusztult. Ugyanitt a gerinc által közrefogott mélyedésben a földtani térkép szerint pannon üledékek helyezkednek el. Ennek a teknőszerű mélyedésnek két lefolyási helyét sikerült elkülöníteni. A hegy D-i oldalának ÉK-i végén és az É-i oldal közepe táján, a Karikás-tető és egy kisebb kúp közti területen lehet megfigyelni ezeket. Viszont figyelemre méltó, hogy itt kvarckavicsok is előfordultak, igaz nem nagy számban. A szomszédos Sarvaly-hegyen az ottani bazaltbánya bővítése érdekében 31 kisebb kutatógödröt létesítettek. Ezek a gödrök 6-6,5 m mélységben megpörkölt, összeégett agyag és homokrétegeket tártak fel. A gerinc két oldalát itt is 5-10 m magasan kiemelkedő szálban álló bazalt alkotja (JOCHÁNÉ EDELÉNYI-HAAS 1986). A kőzetek vertikális elterjedését, egymáshoz való viszonyát legjobban - a folyamatos fejtés miatt állandóan változó - bányafalakon vehetjük szemügyre (4. ábra). A bazaltnak itt is két megjelenési formája különíthető el: a bánya központi részén oszlopos, e fölött pados elválású bazaltot figyelhetünk meg. Az oszlopos bazalt szürkésfekete, tömött szövetű. Az oszlopok átmérője 20-40 cm között változik. A pados bazalt vékony (5-10 cm) és vastag (10-40 cm) padok formájában van jelen. Mindkét típus hólyagüregekben gazdagabb, mint az oszlopos bazalt. A hólyagüregek különféle ásványokkal, főként zeolitokkal és karbonátokkal vannak kitöltve. A bányafalak tetején szinte függőlegesen álló bazalttelérek voltak megfigyelhetők (5. ábra). Vastagságuk 1-6 méter között változott. A telér bazaltanyaga néhol ökölnyi cseppekre különülve belefolyt az üledékbe. A kontaktuson a bazalt vékony lemezes elválású (6. ábra). A bányafalak felső részén a pannóniai üledékek „fedőként" és „belső meddő" formájában is előbukkannak. Fedőüledéknek nevezem azokat, amelyek nem minden oldalukkal érintkeznek a bazalttal, nagy kiterjedésűek (méteres-10 méteres nagyságrendű) és ebből következően a kontakt hatás kismértékű. A fedő üledékek, ahogy az a 4. ábrán is látszik, közel egy szintben helyezkednek el a bánya egész területén. Ilyen előfordulás igen szépen volt tanulmányozható 2000 tavaszától októberig, mikor is a bányaművelés elérte és nagy részben megszüntette (7. ábra). Itt több 10 m hosszúságban változatos összetételű üledékek és ezekbe benyomult bazalttelér volt megfigyelhető. Dominánsan sárgás színű, csillámos homok és szürkészöld, fekete foltos (szervesanyag-tartalmú) agyag fordult elő. A csillámos homokból limonitosodott famaradványok mellett KORPÁSNÉ HÓDI M. (szóbeli közlés) meghatározása szerint: Margaritifera flabellatiformis (Grigorowitch-Beresowski 1915) = Unió wetzleri Dunkel, Melanopsis sp., Viviparus sp. és Theodoxus sp. is előkerültek.
