Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

FUTÓ JÁNOS: A Csatár-hegyi barlang üledékei II.

4. ábra: Vörös és sárga agyag éles határvonala az újonnan feltárt teremben, felül az egymásba nőtt szeptáriás gumók (Fotó: Schäfer István) Eredmények A barlang újonnan megismert szakaszai és az azokat kitöltő üledékek megerősítették eddig vallott nézeteinket az üreg fejlődéstörténetéről (FUTÓ 1999) és további részletekre is fényt derítettek. Egyértelművé vált, hogy a laminites összlet nem csak egy közbetelepülő sajátos üledék, hanem önálló képződményként a barlang történetének legalább olyan fontos időszakát dokumentálja, mint a különféle agyagok. A laminites kőzetliszt zónáján belül felfelé vékonyodó, majd teljesen kimaradó zöldes árnyalatú, agyagosabb lemezek jól mutatják a környező térszínen bekövetkezett változásokat. Az addigi - mállással jellemezhető, agyagos - felszíni viszonyokat fokozatosan felváltotta egy szárazodó, löszlerakódást eredményező éghajlat. Az a korábbi feltételezésünk is bizonyítottnak tekinthető, hogy a barlang feltöltődése során vízszintesen lerakódott üledékek utólag megrogytak (csúszási nyomok, lejtős réteghatárok) és részben mélyebb szintekre halmozódtak át, helyet adva a később bemosódó, újabb üledékeknek. Az összletek határán észlelt hirtelen rétegváltások egy-egy nagyobb nyugalmi szakaszt jeleznek, ilyenkor vagy a barlang bejárati kürtője tömődött el, vagy a felszín morfológiai változása nem tette lehetővé a hordalékanyag bejutását. A feltárás során újabb üledéktípusokat is megismertünk; a vörösagyag alatt éles határral települő, nagy tisztaságú sárga agyagot az új teremben, illetve a két termet összekötő já-